Bokám köré fonódik, sok, harmattól remegő fűszál.
Szürkületben -kis semmi ingben-
testem máshol kószál.

A távolban veszett dög hörög.
A hang után mosollyal,
arra csendes vérpatak hömpölyög.

Körbekarolnak a fák
lassan a csendben.
És sebesre csókol egy ág.

Fényt morzsol az erdő.
Ilyedt sikoly villan.
A hajnal markol arcomba. Ijesztő.

Elmúlik az álom.
Túl-túl a fákon
meghalok.