Egy holt lélek szeretője vagyok én,
Dideregve bújok hozzá a Hold jegén.
Fröcsögő undortól terhes a levegő,
Mért hagysz el engem, szép jövő?

Egy holt lélek szeretője vagyok én,
Hánykolódom csókok hűvös tengerén.
Ölelkező kavalkádból a szenvedély,
Úgy kél egybe hajnalban a kín s az éj.

Egy holt lélek szeretője voltam én,
Félve csodáltam szikrázó kék szemét.
Reszketve csókoltam édes ajkát,
Vége már, megvívtam a múlt harcát.