Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Peppe20
Alkotások száma: 25
Regisztrált: 2006-07-17
Belépett: 2021-05-04
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Versek (21)
Feltöltve: 2010-02-16 15:40:40
Megtekintve: 1802
Hát búcsúzok tőled....
Hát búcsúzok tőled fájó szívvel,
Könnyes szemmmel, lehajtott fejjel.
Talán nem érted, mit jelentettél nekem,
Boldogság voltál, s talán az életem
egy része, mely mindig mosolyt adott,
Sosem felejtem el veled az első napot.
Csodás angyalként léptél bátran felém,
Később feltétel nélkül, félve bújtál mellém.

Hát búcsúzok tőled mert ezt kell tennem,
A boldogságtól minél messzebb mennem.
Talán nem is érted, mit éreztem veled,
Már fájón mondom ki minden percben a neved.
Fájón, mert nem tudom mihez is kezdjek,
Visszamennék, hogy újra veled legyek.
Oly sok mindent átélnék még veled,
Talán tekintetem szememhez szegezné szemed.
Láss bennem újra valamit, ami másban nincsen,
Fülembe súgd újra: " Ne félj, itt vagyok kincsem".

Hogy mim is volt? utólag tudja meg az ember,
Felkaroló szellő, ragyogó nap, boldogság tenger.
Most csendes, sötét az éj, hideg az este,
Lelkembe lépett a magány dermesztő teste.
Félve kell egy új útra egyedül lépnem,
De nincs már kitől segítséget kérnem.
Levelem mély sóhajok között irom,
Könnyeimet elfolytani nehezen birom.

Különleges ember vagy, egyedül se félj,
Lesz olyan ember kitől bizalmat kérj.
Rossz voltam veled, ezt már belátom,
Hibáim újra és újra ezerszer megbánom.
Talán ha elmentünk volna egy távoli helyre,
Gondok nélkül lehet minden jobban menne.
Őrlődök magamban, mi lenne a megoldás,
Tudom, ez csak egy újabb érzelmi csalódás.
Döntöttél ezt én tudomásul veszem.
Bárcsak kezed őrizhetné reszkető kezem.
Flash animációként zenével is megtekintheted ha érdekel:

http://tervezes.comxa.com/eszter/

jobb gomb eszter1.swf-re (az a kissebb méretű) -> hivatkozás mentése más néven

utána futtatod gépen.


Köszönöm, hogy megnézted!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-02-17 23:26:14
Azt hiszem, egy cipőben járunk. Elvesztettem a kincsem. De tudod, arra rájöttem, okkal történt mindez, okkal már az első másodperctől kezdve. Őrlődtem nem is keveset, de semmire nem mentem vele. Nem megoldás az önvád és az hogy démonokat teremtünk magunknak. Bizony menni kell tovább, és olyan utat járni hogy méltók lehessünk. De hogy mire is lehessünk méltók?! Például a másik ember szeretetére, szerelmére, bizalmára. És bár ennek iskolája és mércéje nincs,de belül úgy is tudjuk mindig hogy állunk, csak éppen nem valljuk be olykor magunknak, főleg nem a másiknak. És akkor vesszük észre magunkat mikor már mindenkiből lógnak a kések, és vérzik 1000 sebből a kapcsolatunk. Én azt kívánom Neked, hogy tudj továbblépni, és engedd el őt. Mert csak úgy kaphatod egyszer vissza, ha most elengeded és ha úgy hozza az élet, most vagy egy másik életben újra a Tiéd lehet. Szakmailag annyit mondanék, hogy nagyon jó vers. De inkább a tartalom ütötte meg a szívem, lelkem. Előre, csak előre!
üdvözlettel: trubadúr
2010-02-17 10:53:13
Aki ilyen szépen válik meg a szerelemtől, az megérdemel egy gratulációt!!!