Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Endre
Alkotások száma: 4
Regisztrált: 2004-05-19
Belépett:
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (4)
Feltöltve: 2004-05-27 13:17:55
Megtekintve: 1758
Fénybölcső
Szemedben kigyúlt a szikra,
örök mécses, lágy árva,
üdvös, tereken lobogó,
messze, messze suhanó…

Mennycsepp nélküli úton,
mostoha századokon,
tomboló zivatarokon
vándorolj, vándorolj,
igaz oltalom.

Pillanat vagy már,
végtelen sugár…

Észrevétlen kering
minden tova
(a Föld, a Hold, a Nap,
a csillagok,
az Univerzum maga),
csak Te vagy néma:
Mozdulatlan.

Kitárul lassan szíved,
újra dobogsz.
először a Földet szívod
magadba,
izzó, tétova csillagokat,
elhaló távokat,
kozmoszokat,
Istent.

Benned kering minden,
körülötted sejtekké áll
a Tér,
a Reménység,
s az örökkön csillogó s tajtékzó:
Mindenség.
2003.06.23.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!