Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Endre
Alkotások száma: 4
Regisztrált: 2004-05-19
Belépett:
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (4)
Feltöltve: 2004-05-27 13:11:00
Megtekintve: 1742
Árva zuhatagokban
Érzed? érzed?
talán most rendült
meg igazán az ég,
röpke életek mint
megannyi madár
röppen szerteszét,
jó érzés.

Vízesések hullanak alá,
örökkön zuhogó,
rejtélyes sugár…
…csodából faragott
fáklyaláng!

Csobognak, zuhannak
a hullámok,
csillámlik, oson a táj,
a táj, a táj,
állj meg! elesek.

Magam is hullanék,
ha tudnék,
de tudod a hitem…
Istent is szeretem
meg téged is.

Olyan vibráló, mostoha
lámpás e zuhatag,
én csak állok, forgok,
már roskadok,
s mégis kérdezem:
hová kell lépnem?

De szálljunk innét,
messzi egeken,
tovább, mint kellene,
s így érintsd a kezemet,
a munkámat,
a hitemet, mindent.

De mégis kicsordul
vétlen könnyem,
semmit se ért, kérdez,
s én csak tétován nézek,
elfordulok, félek…

Bocsáss meg nekem,
hullanék én is
Veled,
de kérlek
még egyszer, ezerszer,
bocsáss meg,
értem, Érted.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!