verseket horgolok
megsárgult örömnek
kiszáradt hormonok
sejteken pörögnek

búg lelkem szólama
elhűlten hallgatom
ritmust ken dallamra
vihogó varratom

három tücsök cirpel
hangversenyt szemedről
kábán minden reggel
a hold kardjába dől

sikolyom a csendre
bűzös vágyakat fon
mérgeket keverve
sóhajt a telefon

odaadtam kölcsön
frissen tapétázott
kesergő erkölcsöm
várva hogy elázott

részeit ha fontos
újra felhevíted
de a múlt bozontos
homályába vitted

verseket horgolok
közös kötőtűnkkel
bízva hogy pár dolog
végleg még nem tűnt el