Féltékenységed leplezed, míg lehet,
A valóság egy zord lelet.
Életed átfonja, mint pók a hálót,
S nem engedi érvényesülni a mámort.

Szeretet, szerelem, csak bájital,
Torkod nyeli, s te szállsz a pillanattal.
Kihasználod a perceket, míg lehet,
S egy zord szó egyszerre mindent eltemet.

Egy írás, egy hang, egy tett,
Romba dönti utolsó reményedet.
Egy pillantás, egy forró tekintet,
Megingatja szilárd hitedet,
S azt kérded magadtól:Mit tegyek?