Áll a hídon és bámulja a vízfolyást különös érzés nélkül. Úgy érzi, hogy minden, ami történt vele az utóbbi időben, kiürül a lelkéből és újabb érzéseknek teremtődik hely a megizmosodott, férfiassá vált lényében. A dzseki "titkos" zsebéből is óvatosan kiemeli a féltve őrzött "emlékvirágot", nézegeti pár másodpercig, azután elszántan feldobja,hogy a víz elvigye az emlékeztetés tárgyát az ismeretlenbe, és ezzel elszáll az utolsó emlék Róla...
Hogyan is kezdődött? Hetedikes volt akkor.

Nem sikerült elálmosodnia sokáig, csak forgolódott. Nemsokára megszólal az ébresztő mobilhang. Házi feladat fizikából! Borzasztó! Ki kell javítania az egyest, mert veszélyben van a félévi osztályzat is. Az osztályfőnök azt mondta, hogy a jó félévi jegyek befolyásolják a továbbtanulási esélyt. Pisti pedig egy olyan középiskolába szeretne bejutni, ahol képzőművészeti oktatás is folyik. Egyéb okok is akadnak annak indoklására, miért csak Szeged jöhet számításba. Elárulom nektek: ott tanul a nagy szerelme, Ildikó a neve. Pisti csak 13 éves, de már elérte őt a nagy szenvedély.
Egy évvel ezelőtt a házukba új lakók költöztek, az első emeleti lakásba, amelyikbe Pisti rendelkezik egy "titkos" betekintési lehetőséggel. Ő az anyjával a második emeleten lakik. A kisméretü éléskamrájuk mennyezetig be van polcozva, onnan egy keskeny kisablakból rálátás nyílik a belső udvarra, és az első emeleti lakás erkélyére és egy ablakára. Az új lakók ott fürdőszobát alakítottak ki egy kamrából, de nem vették észre, hogy egy második emeleti kisablak épp oda kacsingat. És hogyan fedezte fel ezt Pistikénk? Egyszer egy hétvégi napon édesanyja leküldte őt a sarki boltba. Mikor rohant le a lépcsőn, majdnem összeütközött egy 17 év körüli lánnyal, aki egy nehéz bőröndöt próbált felcipelni az emeletre.
- Bocsánat, - mondta halkan Pisti és tovább akart szaladni.
- Kisfiú, segítenél nekem egy kicsit? A csomagjaim piszok nehezek.
- Szivesen, - válaszolt a fiú. És hősies igyekezettel segített a lánynak. Kiderült, hogy ez a gyönyörűség az új lakók lánya, Ildikónak hívják és Szegeden tanul. Most csak pár napra jött haza. Megköszönte Pistinek a segítséget és adott neki egy posztert, mert látta, hogy különösen figyeli a rajta lévő énekeseket és a lányt, aki nagyon hasonlít Ildikóra. Pisti megköszönte és eszébe jutott, hogy neki kenyeret kell venni. Ismét futásnak eredt, de a lépcsőn valamibe megcsúszott és majdnem leült. Egy virág alakú hajdísz volt. "Ez biztosan Ildikóé. Majd odaadom neki", - gondolta. És a zsebébe csúsztatta a talált tárgyat.
A bolt már bezárt, így csak a posztert vitte haza. Máris talált neki helyet a szobájában. A "virág" pedig a zsebében lapult.

Maga a találkozás mély nyomott hagyott Pisti lelkében. Eddig még hasonlót nem érzett. Ildikót túlságosan szépnek találta. Ha behunyta szemeit, látta maga előtt a lány arcát, a fülében csengett a lány kellemes hangja. Vele álmodott is. Úgy érezte, hogy már régóta ismeri Ildikót, sokat gondolt rá, próbálta felidézni mosolyát, gyönyörű kék szemeit. Gyakran szaladgált le a lépcsőn, hátha ismét találkozik a lánnyal. Oda kell adnia a hajdíszt, azonban nem volt mersze becsöngetni hozzájuk.

Teltek el hetek, hónapok. Pisti boldog volt, a "titkos" kincset szorongatta időnként, ábrándozott, ami szép egy nőben, azzal gondolatban felruházta Ildikót. Időnként aktfotókat nézegetett, másolt, rajzolt, közben a szerelmére gondolt. Egyszer édesanyja újságolta,hogy látta Ildikót hazajönni, biztosan a téliszünet idejére.
A hír izgalomba hozta a fiút. Eszébe jutott a kisablak. Talán sikerül meglátni a lányt. Működött a fantáziája. Mikor anyukája elment otthonról, Pisti felmászott a kamra felső polcára és kinézett a kisablakon. Nagyon meglepődött. A kamra helyett teljes belátás nyilt egy fürdőszobába, ahol szokásos dolgok folytak, ki-be járkáltak, kezet mostak, takarítottak stb. Pisti kitartóan figyelt. Másnap is. Azután is, mikor egyedül volt otthon. És egyszercsak meglátta Ildikót meztelenül. Ott állt teljes nagyságában és tusolt. Pisti mereven figyelte. Elöntötte őt egy furcsa érzés, vágy...

Szünet végén Ildikó visszament az iskolába. Pisti pedig az emlékekből élt, nézegette a posztert, az "emlékvirágot", álmodozott. Végre elmesélt mindent a barátjának. Robi Pistit fantáziáló léleknek tartotta, így nem is hitte el neki a történetet. Mikor Ildikó ismét otthon volt, Pisti bebizonyította a barátjának, hogy minden igaz, amit elmesélt neki. A fiúk felváltva szorongtak a kamrában, kémleltek a szűk kisablakon keresztül, mi történik Szabóék fürdőszobájában. Robi a soros kukkantó hirtelen megszólalt:
- Hát ez az Ildikó egy nagy kurtizán!
Pisti nem értette, mit mond Robi, de amit látott azután, azon nyomban kijózanította őt. Ildikó volt a fürdőszobában egy szakállas fickóval.
Később kiderült, hogy a szakállas fickó úgy mutatkozik be, mint Ildikó vőlegénye. Pisti látta őt Ildikóval sétálni az utcán. "Nem is olyan szép ez a nő, mint amilyennek én képzeltem".