Feltöltve: 2006-12-22 00:35:04
Megtekintve: 1966
December 24.
"Anyukám, úgye nem fogsz rám haragudni. Nem tudok hazautazni, mert az osztálytársnőm megbetegedett, megkért, hogy kisérjem haza és az ünnepek alatt maradjak náluk. Puszi mindenkinek. Érezzétek jól magatokat. Anyuci, a töltöttkáposztából tegyél el nekem a fagyasztóba. Sokszor csokol Andi".
"Édes és egyetlen Anyukám! Nagyon szomorú vagyok, hogy rossz hírt kell közölnöm veled. Pistike tegnap belázasodott, ma orvosnál voltunk. Úgy néz ki, hogy az arcüreggyúlladása miatt nem utazhatunk. Ezenkívül a párom szülei telefonáltak, hogy 24- jönnek hozzánk. Ök változtattak a tervükön. Sokszor gondolunk rátok. Csokolunk minden családtagot. Sok szeretettel: Panni."
"Kedves Anyuka! Pali férjem helyett én írok. Hirtelen külföldre kellett elutaznia, és megkért, hogy értesítsem Anyukát és a testvéreit, hogy nem tudunk együtt lenni a családdal. Majd máskor meglátogatjuk Anyukát és részletesebben elmesélünk mindent. Csokolom. Manci."
"Értesítem a kedves szülőt, hogy további vizsgálatok miatt Viktor nevű gyermekét még az osztályon 1 hétig visszatartjuk. Kérem személyes megjelenését. Üdvözlettel: Kiss János kezelő orvos."
Margit néni végigolvasta a leveleket. Álmában sem sejtette előre, hogy a nagy készülődésnek ez lesz a vége. Ma december 24 van. Gyönyörködni lehet a kis karácsonyfában, szépen fel lett díszítve. Az asztal meg van terítve. A hűtőben nem csak töltöttkáposzta tornyosodik. A kamrában pedig a finom sütik. Mindent a családért. És egyedül szorgoskodott, éjjel-nappal, mert már három éve, hogy élete párja végleg távozott.
Megértő anyai szíve kis időre fájdalmasan sajogott. Egyedül ünnepeljen? De nem, nem lehet itt búskomornak lenni. Margitka néni gondolt egyet és bekopogott a szomszéd lakásba, ahol két vak ember lakik, egy idős néni az 50 éves fiával. Meghívta őket, hogy ünnepeljenek együtt. A szomszédok örömmel el is fogadták a meghívást.
Az ünneplés igazán jól sikerült. A sors megsértette ezt a három embert, azonban nekik sikerült boldoggá tenni egymást együttlétükkel. Volt miről beszélgetniük egészen hajnalig. Étvágyuk is volt! Hogy mire koccintottak? Találja ki a kedves olvasó!
"Édes és egyetlen Anyukám! Nagyon szomorú vagyok, hogy rossz hírt kell közölnöm veled. Pistike tegnap belázasodott, ma orvosnál voltunk. Úgy néz ki, hogy az arcüreggyúlladása miatt nem utazhatunk. Ezenkívül a párom szülei telefonáltak, hogy 24- jönnek hozzánk. Ök változtattak a tervükön. Sokszor gondolunk rátok. Csokolunk minden családtagot. Sok szeretettel: Panni."
"Kedves Anyuka! Pali férjem helyett én írok. Hirtelen külföldre kellett elutaznia, és megkért, hogy értesítsem Anyukát és a testvéreit, hogy nem tudunk együtt lenni a családdal. Majd máskor meglátogatjuk Anyukát és részletesebben elmesélünk mindent. Csokolom. Manci."
"Értesítem a kedves szülőt, hogy további vizsgálatok miatt Viktor nevű gyermekét még az osztályon 1 hétig visszatartjuk. Kérem személyes megjelenését. Üdvözlettel: Kiss János kezelő orvos."
Margit néni végigolvasta a leveleket. Álmában sem sejtette előre, hogy a nagy készülődésnek ez lesz a vége. Ma december 24 van. Gyönyörködni lehet a kis karácsonyfában, szépen fel lett díszítve. Az asztal meg van terítve. A hűtőben nem csak töltöttkáposzta tornyosodik. A kamrában pedig a finom sütik. Mindent a családért. És egyedül szorgoskodott, éjjel-nappal, mert már három éve, hogy élete párja végleg távozott.
Megértő anyai szíve kis időre fájdalmasan sajogott. Egyedül ünnepeljen? De nem, nem lehet itt búskomornak lenni. Margitka néni gondolt egyet és bekopogott a szomszéd lakásba, ahol két vak ember lakik, egy idős néni az 50 éves fiával. Meghívta őket, hogy ünnepeljenek együtt. A szomszédok örömmel el is fogadták a meghívást.
Az ünneplés igazán jól sikerült. A sors megsértette ezt a három embert, azonban nekik sikerült boldoggá tenni egymást együttlétükkel. Volt miről beszélgetniük egészen hajnalig. Étvágyuk is volt! Hogy mire koccintottak? Találja ki a kedves olvasó!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-01-07 21:42:57
Lehet, hogy mi is fiatalon okoztunk fájdalmat szüleinknek, akkor nem fogtuk fel a súlyát , de most úgy érzem, sokszor másképp kellett volna cselekednem. Egyetértek azzal a gondolattal, hogy a mikroközösségeknek lenne szerepe a társadalmunkban, hogy az emberek ne érezzék magukat magányosnak. Sokan szenvednek attol, hogy magukra maradnak gondjaikkal.
2007-01-07 17:36:39
Ez manapság bizony gyakori szitu. De ismeri a mondást mindenki: ember tervez... Emellett nagy hibája a mai társadalomnak, hogy a mikroközösségek szinte teljesen eltűntek. Nekem mamám még mesélt a nyugdíjaskarácsonyokról, vagy amikor pl egy szüreti mulatság vagy aratóünnep keretein belül a magányos, vagy ilyen helyzetbe került emberek összegyűltek, hogy mégiscsak közösségi eseményt teremtsenek az ünnepből. Mert ha jobban belegondolunk, egy "viszonylag" idegen társaságban eltöltött összejövetel is lehet akkora élmény, mint pl egy szenteste a család körében. Főleg, ha nincs más. A magány eluralkodott az embereken, de mintha elfelejtették volna, hogyan kell felülemelkedni rajta, és megoldást találni rá. Mert ha régen működött, ma is működhetne.
2006-12-23 12:32:06
Mindez megtörtént valóságban. Én is legrosszabb jelzőkkel tudom az ilyen hálátlan gyerekeket illetni. Köszönöm a hozzászólásotokat és értékelést.
2006-12-23 07:53:28
Meghatóan gyönyörű írást hoztál,a gyermeki hálátlanság és a könyörületessség gyakorlásának szembeállításával. felháborító a gyerek (Andi) cselekedete.