Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Majuli
Alkotások száma: 68
Regisztrált: 2006-07-12
Belépett: 2012-11-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (41)
-Egyéb prózai alkotások (15)
-Mese (6)
-Elbeszélések (3)
-Versek (1)
-Úti kalandok (1)
Feltöltve: 2006-07-26 07:25:50
Megtekintve: 786
Tündérmese /2./
Ági.
Istenments szólítani Ágikának! Ő Ági. Hatodik osztályba lépett, és egy fejjel magasabb az ötödikes Klárinál, Klárikánál. Nevetséges, mikor Klárika anyukája kinéz az emeleti ablakon és elkiáltja magát jó hangosan: Klááárikaaaaaa! Gyere fel! Ági nyomban elsüllyedne a helyében. Nincs is ő megelégedve a saját nénikéjével sem, aki gyakran elfelejtkezik és ágikázza . Csúnyán néz ilyenkor a nagynénjére. De mivel gyakran komoly ajándékozással ér véget ez a harag, Ági mindig kibékül a helyzettel és társalgásba keveredik a nénikéjével. Anna néninek nincs családja, így Ági(kát) szokta kényeztetni, babusgatni. Anyuka haragszik is ezért.
Közeledik a hétvége. A hatodikosok osztály bulira készülnek. Ez az első komoly rendezvényük. Kevés fiú van az osztályban, így a lányok úgy döntöttek, hogy meghívják a bulijukra a 7.c. osztályt, ahol több fiú van, mint lány. Abban az osztályban tanul Viktor is, piszok jól néz ki, és a lépcsőházban Ági összetalálkozik vele időnként. Kissé zavarodott lesz, ha szemük találkoznak. Valamit mormognak orruk alatt, és mennek a dolgukra. Egyszer Ági megfordult, Viktort akarta még egyszer megnézni, észrevette, hogy a fiú is visszafordult és figyelte Ágit, aki zavarba jött és gyorsan felszaladt az emeletre. Sokszor gondolt rá. Most pedig izgalommal várta és készült a bulira. Egy délutáni séta után a ruházati boltban kinézett egy klassz rucit. De jó lenne ez nekem! Hódítani is tudnék benne. Talán Viktor táncolna is velem. Mikor beszélhetett anyjával a buliról, megpendítette neki a ruhát. De az hallani sem akart erről. "Van neked elég ruhád, van mibe menned". Szomorú lett Ági.
És épp akkor toppant be Anna néni. "Drága Ágikám, miért vagy rosszkedvű?" Most az egyszer a megszólítás ellen semmi kifogása nem volt a nagylánynak. Elárulta, hogy mi bántja, persze titokban, mert anya megtiltotta, hogy nagy költségbe vigye bele a nagynénit. Az egész nyüzsgésnek az lett a vége, hogy a zárás előtt 5 perccel a két hölgy megjelent a boltban, és pár perc múlva be is csomagoltatták a legszebb és legdrágább ruhát. Ági boldog volt. Anna néni hazament, Ági pedig a csomaggal ballagott hazafelé. A hídon összetalálkozott a barátnőjével és eldicsekedett, hogy mi van a csomagban. Klárika irigyelte is Ágit, mert ő buliba sem mehet, és még szép ruhája sincs. De Ági pedig irigyelte Klárikát, mert mindenki azt mondta, hogy Klárika a legszebb kislány a házban. A fiúk is vele akartak mindig játszani. Úgy belemelegedtek a tereferébe, hogy már csak a nagy loccsanásra figyeltek fel. Ági csomagja a korlátról a folyóba esett. "Jajj!"- felsikítottak a lányok és szaladtak a folyó partjára. De a vízfolyás vitte a csomagot, elég gyorsan, úgy hogy el is tüntette a lányok szeme elől. Ági hozzáfogott sírni, Klárika is próbált segíteni neki, mint jó barátnő, de nem tudott könnyeket csalni magának a szép szemeiből. Azt vették észre a lányok, hogy sok idő eltelt már, ezért ki fognak kapni. A szülők már hiányolják őket. Mit is tegyenek? Semmi jó nem várhatott rájuk. Találtak egy padot, leültek, szomorkodtak. Milyen jó a tündéreknek, nekik nincs hasonló gondjuk. Azok boldogan élnek, mindenük megvan. És ahogy kezdték emlegetni a tündéreket, valami légmozgást megéreztek, hullámzást a testükben, szédülést. Mire feleszméltek, egy kastélyban találták magukat. Sok asszony ült egy nagy teremben, varrtak, énekeltek. Szellő és Pelyhecske tündérek járkáltak körülöttük, szórakoztatták őket, teljesítették kívánságaikat, énekeltek velük. Ágihoz és Klárihoz mentek, tűt, cérnát adtak a lányoknak, és mindannyian hozzáfogtak ruhát varrni. Bámulatosan mozogtak az ujjak, gyorsan készültek a gyönyörű ruhák. A lányok próbálgatták és boldogok voltak. Úgy érezték, maguk is meg tudnak varrni egy szép ruhát. Nincs miért keseregni. Mire rájöttek erre, az eszükbe jutott az otthonuk, és egy hullámzás után a parton találták magukat. De nem síró állapotban, hanem mosolygósan. Feléjük közeledett egy jóképű fiatalember. "Ti veszítettétek el a csomagokat?" Nem egy, két csomagot adott át. A másik csomagban is egy szép ruha volt. Klárikának volt a másik. Hogy hogyan történt mindez, még ma is keresik erre a magyarázatot. A lényeg az, hogy a tündérek boldoggá tettek két kislányt, megismertették velük, hogy mibe kerül a kész ruha, tanultak ebből a barátnők és talán a barátságnak, szeretetnek, szerelmeknek készítettek a tündérek utat.
/folyt. köv./
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-27 08:29:43
Ez nagyon érdekes. Folytatom a búvárkodást ezen a területen. Van már kitünő internetünk.
2006-07-26 21:07:05
bennem egy nyomozó veszett el.Tudnod kell,hogy húsz éve lélekgyógyászattal és szuggesztióval foglalkozom.Könnyű volt kombinálnom.Abból,hogy meg sem rendült a csomag vizbepottyanásától,már lehet következtetni.A viselkedéslélektan komoly tudomány,melynek Konrad Lorencz vol az atyja és most dr Csányi László a hazai apostola.
2006-07-26 20:56:38
Köszönöm a h. sz.-t. Érdekes a Klárival kapcsolatos gondolatod. Én nem is tudtam, hogy ő dobta le a csomagot.