kenet még nem kell, de törik a bőr
a kézfejemen, amikor visszakézből
vágnak vele szájba, higyjek nekik

nem karcos tőle a hangom, az utolsó,
a szó jogán,
a vágódeszkára tett kérdésről
soraim már az archívból is töröltek

nagy címletet apróban kell visszaadni,
úgy illatosabb a petrezselyem is,
a közös ízekre bontott tanulságokért

a tenyérre árkolt pillanatainkra hám
szarusodik, és a vállunkra-mellünkre is,
az majd ravatalozott csendéletté érzéstelenít

a tihanyi visszcsendet álmos ige lengi
merengésemben a tó felett,
omlós énem mesébe kövesedik,
helyettem