Álarcot kéne írni. Sárkányt.
Szeretőt, tanítót. Farsang.
Pödörgetni szavakat.
Iszamos partokra. Mólóknak.
Inkább horgonynak nyíltan,
a szélcsendért.
Fodrozza körbe az ég.

Zátonyok, plankok,
a vér surrogjon. Oxigént.
Jelmeze agyvérzés.
Mondatoké.
Béna oldja gügyévé a
szerelmet, a könyört. Él.

Szószedetbe csokrozott lét.
Bálkirálynő legyen,
konfettik és kígyók között.

Nem, inkább a szakálltépés.
Ujjára csavart sziporka.
Jópofa rúzsnyaló.
Csókálló.
Ondolált, jaj hogy is mondta ...
Borotválni a szösszeneteket.
Nyafogva, szépségtapasz alól.

Vigye őket a Duna, mintha
szépia vászna habzana.
Papírgaluskák pacnik közé
torlódnak, zátonyra rajzanak.
Sötét tiszavirágok. Tegnapok.