minden sorsba mártott lélek igaza
az általa kiszorított hazugság súlya . . .
és ez túlsúlyosnak találtatott

vérében igaz, mutogatja, de itt oldhatatlan,
hol a pokla, országa, áh, másvilága . . .
pokolra veled, pokolra, és a néptribun szúr

igaza már nem bugyog, pattog, pukkan,
buborékján a feszültség hatalmas . . .
jelenése habzik, a közlötty szava mosdatlan

zúzottá hullámzik a múlt, az igaz hidrofób,
a jövő már nem idő, már nem mozgás . . .
fehér és fekete a sorsvonalán kavarog



(2007.)