Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Székács lászló
Alkotások száma: 248
Regisztrált: 2006-07-08
Belépett: 2020-05-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
-Versek (246)
Feltöltve: 2006-08-26 10:36:56
Megtekintve: 1628
A magyar passio
az égen barangolok, térben, s időben,
testestől, lelkestől, minden gondolattal,
a szellem csodálatával,
olvasni akarva a múltat, keresve a jövőt,
próbálva érteni az absztrakciókat,
érezve minden embert, s teremtett lelket,
a Tejúton, bölcsőnkön, a fényfolyamon,
ahol réges-régen Csaba vezér vágtatott,
fehér paripája szórta-szikráztatta a csillagport,
a fehér paripa, a nyilas csillagzatú, a mesék táltosa,
a táltosok meséin, imáin keresztül is
próbálva érteni eleink szellemét,
égigérő fába sarjasztott hitét,
a szent korona misztériumát,
az égen barangolok, térben, s időben,
olvasni a múltat, keresve a jövőt,
a Tejúton, a fényfolyamon,
a szellemi csillagvároson,
ahol Hunor és Magor csodaszarvasa él,
ahonnan értünk eljöttek fénykirályaink,
fogadva magyarnak minden kívánt népet,
bizony, bizony vegyétek észre,
ott fogantak, s oda csillagképekbe faragódtak
csodálni való igék, mondák, a róluk röppenő gondolat,
hiszem, ott találjuk hát múltunk-jövőnk csillagát,
mert hiszem, igaz, népünk jézusi passiót él,
mert hiszem, igaz, hogy már Attila óta,
mint a székelykeresztúri templom képsorán
az igaz szellem ihlette festő is mondja,
ítélkeztek egy nép felett, s az vállalta a szenvedést,
többször elesett, de felállt, a szilaj,
kiitta mások galád hatalmi méregpoharát,
megfeszíttetett, végtagjait, szívét átütötték,
ellenei még gyökereit is a pokolra kívánták,
így sorsa még, meghal, alászáll a poklokra,
tisztulni szellemben, szerelemben, alázatban,
hogy majd egyszer, várva-vártan,
a Tejútra megírott harmadnapra feltámadjon,
minden népnek célt, utat, s szerelmet adjon,
ezért hát az eget kémleljétek,
hogy időben lássátok a jelét,
a már ismét tiszta magyar szellemnek,
Nimród, Attila és Árpád,
Ti három királyok, e bölcsőt ismét áldjátok,
majd Szent István, Szent László és Mátyás,
Mária országát, az emberit, a szellemet, a fényt
ismét erősítsétek, emeljétek,
hogy e Jézus közeli sorsú népről legyen végre
a csillagporos Tejút tetsző csillagképe,
az vezessen az égen, s Földön minden barangolót,
ha keresi múltját, jövőjét, igaz csillagát

(2004.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-08-28 18:09:43
Szia nadix! Kösz a véleményt. Talán van interdiszciplinális magva ennek a történet folyamnak, melynek én csak a felszíni néhány részletét mutatom, említem. Kösz, hogy olvastad.
üdv Laci
2006-08-27 11:12:15
Kedves mimike!
Kösz nagyon kedves kritikádat. Örülök a hatásának.
üdv Laci
2006-08-26 13:54:26
Sugárzik a versedből a profizmus . Csak gratulálni tudok. Sikerült olyan verset írnod aminek különleges ereje van. Nem is lehet máshogy értékelni, egyszerűen kényszerít a műved, hogy újra meg újra elolvassam egészen addig míg kívűlről nem fújom. Ez a vers és az ehez hasonlók teszik csodálatossá(misztikussá) a költészetet. Köszönöm.