hozzád szólok,
homokhajú,
futó pillanat,
hozzád,
ki tikkadt nyelvemet
nedvesítve
újból hangokra bírsz,
s vágyamat
korbácsolod,
hangokra bírod
testemet,
szerelmet lehelsz
felém,
megborzongatod
testem érzékeit,
hogy tomboljon
újból vérem,
hogy mormogjon
újból mindenem,
hogy fájdalom
ölje a fájdalmat,
hogy vágy
imádkozza a vágyat,
és berobbanjon
minden lánccsomó,
mi kötés volt
valamihez,
de gyere,
fújd szemembe
virágporod,
látni akarom
új világod

(1971.)