(József Attila: "Tavaszi ének" c. versére)


Attila, Attila, talán késői a replika,
de a tavasz nem Márta

a tavasz Katkám, Katinkám,
nyárra Katica,
másnak Lilla vagy Léda, máskor Flóra,
hja, esetleg szőke és másfél mázsa

de semmiképpen nem Márta !

szólhattam volna már előbb,
tudom, poszthumusz e replikám,
de akkor még én nem voltam,
mára pedig Te

azért hallgasd meg,
s ha öt forintért kuglert veszel,
újabb életre teszel,
már ne hidd, hogy úgy lesz,
új tavaszodon a szépet újból
csak Mártának tehesd

de pressziód csak őszbe vitt,
most is, a ködbe,
ködbe, a csöpögő semmibe,
csak az örvényt húztad, húztad,
magad után, legyen csak kéznél

Mártának hívtad,
jaj, jaj, miért szuggeráltad,
öltöztetted tavasznak, szerelemnek

pedig csak Márta volt,
pedig érezted, foszlósan kergetett,
fájón sajogtad kapaszkodónak,
nem láttad illanását, szalmaszál se volt

fáj csattanód,
óh Márták vagy a halál citeráz !
neked, a sohse lett tavaszodra szerenádot



(2005.)