Az éj sötét,
ilyenkor gyászba öltözik minden,
akár a szívem,
melynek gyászruháján kivül semmije nincsen.

Gyászol már régóta,
de nem tudja kit,
valamikor,valahol elvesztette,
kiben oly régóta hitt.

Üres lett,
fájdalommal teli,
sok éve már,
hogy az éj színeit viseli.

Némán,csendben sír csupán,
várja,hogy átmenjen a haláltusán.
De nem,messze még a vég,
előbb le kell élnie életét.

Tartogat még a jövő sok fájdalmat,
próbálja valóra váltani az álmokat.
S ahogy telik az idő,változik minden,
de a gyász színeit nem fogja levetni szívem...