Már három éve, hogy...
Minden más, de én ugyanaz vagyok.
Nehezen jönnek a szavak,
Mint mikor meglátom az első havat.

Akkor azon a napon is eshetett...
Nem lehet... bizonyos, hogy esett.
Csak kissé halvány az emlékezet,
Elvésznek lassan a percek.

De később is esett...
Fehérbe borította a Kálvária teret.
Délelőtt volt vagy...
De a memóriám most cserbenhagy.

Tavaly esett? Kérdem én...
Költői kérdés ezen az estén...
Kár várni a választ,
Feltehetnék helyette vagy százat.

Idén esett, csak én nem láttam.
Talán ebben a dolog talánya?
Hiszen hiába telnek a percek,
Eszem veszik azok a barna szemek...