Elfelejtettél, gondoltam bután,
Persze mindent megcáfolt a bál.
Hányszor mondtam: "táncoljunk egyet!"
Te pedig csak ráztad a fejed.

Miért is kellett volna haragudnom,
Legközelebb már együtt voltunk a parketton.
És pironkodtunk egymás előtt,
Hogy valamelyikünk mindjárt eldől.

Mind a kettőnknek hiányoznak,
Az elmúlt évek és a társak.
Az illat, amit amikor beléptünk,
A gimiben mindig éreztünk.

Soha nem változol meg,
Most is túláradóan csillogott a szemed.
Tudom kicsit rá is segítettél,
De ilyen örömöt nem reméltél.

Az utolsók közt volt egy szavad,
Amit sajnos elfeledtem, de a gondolat,
És az érzés, amit bennem keltett,
Elhessegette az összes kételyemet.

Ma már tisztában vagyok
vele: Rád bármikor számíthatok,
Ha nem csörgetsz és késik a levél,
Tudom engem nem felejtettél.