Nem bírtam két szememmel,
- A képet, melyet sosem feledem el...-
Bágyadtságba zuhant arcod,
A fáradtsággal vívott harcot.
Gyengéd tekinteted elől menekült a vadon,
A fehér mezőkben kimúlva néztél vakon.
Tükröződése drága alakodnak,
Gyöngyszeme volt e szürke napnak.