Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2006-04-23 17:30:04
Megtekintve: 1815
Kérdezze meg orvosát, vagy gyógyszerészét!
Korunk nevetésre ingerlő felszólításainak egyikére céloztam fenti címmel. Itt is, ott is, amott is, emitt is gyógyszerreklám ebben a beteg Népnemköztársaság-társadalomban. Megtudjuk, hogy legjobb fejvesztve rohanni a patikába, mert ez és ez a szer fiatalít, erőt ad, egészséget véd, betegséget földhöz vág, csodát tesz. E közlés után mindig jön a bölcsnek látszó felszólítás: AZ ESETLEGES MELLÉKHATÁSOKRÓL KÉRDEZZE MEG ORVOSÁT, VAGY GYÓGYSZERÉSZÉT!
Minden gyógyszerdobozban, aprócska hangyabetűkkel, papiroson, hosszú-hosszú lista: a szer nagyon jó, nagyon hasznos, Isten áldása, de nem árt tudni azt sem, hogy esetleges mellékhatásként feltűnési viszketegséget, életkiütést-beütést, nők /férfiak/ nemkívánását, átmeneti vese- vagy májsztrájkot, kedvezőtlen agyállomány változást, sőt, olykor, szélsőséges módon, e földi siralomvölgy elhagyatását okozhatja.
Mindezt nem árt tudni, mondja a mellékelt gyógyszergyári-jogi felmentőpapiros, ami, természetesen, csak a megszokott piacgazdasági piachazugság: igenis, árt tudni! A felvilágosult beteg most már nem meri bevenni a gyógyszert, viszont, az olvasottaktól való félelmében, éjjel nem tud aludni, másnap a nemalvás miatt nem tud dolgozni, a nemdolgozásra hivatkozva közalkalmazotti állásából kirúgják, habár, nem mondom, hogy ezáltal károsodás éri, mert mindezek nélkül is kirúgták volna. Takarékos Állam nem csupán lép, hanem rúg is!
Mi volna azonban, ha a betegek /vagy egyszerűen csak egészségük féltők/ szót fogadnának a felszólításnak, és gyógyszerük /gyógyszereik/ mellékhatásaival kapcsolatosan orvosuk kérdésekkel nyaggatnák? Ti, Átlagolvasóim, ezt, persze, nem tudjátok, mivel az, ami csonttartályotokban sütnivaló, szintén csak olyan Hungarian-átlagos! Ám én nem tartom titokban a választ. Többféle variáció lehetséges!

1. Az orvos maga is elolvassa a gyógyszergyári mellékletet, és megmondja a betegnek az igazat, ilyenkor a betegtől pénz nuku!

2. Az orvos maga is elolvassa, és tréfásan Hunnia-nyelvre fordítja át a gyógyszermelléklet mellékhatásait, továbbá biztosítja a beteget: ettől még száz évig elélhet! Ilyenkor pénz yes!, - minden OKÉ! A beteg még pénzt is takarít meg nők nemkívánásával, ha férfi, viszont, ha bizonyos foglalkozású nő, akkor férfiak még erősebb nemkívánásával szerez pénzt, dehát eddig is ezt tette.

3. Az előző kettőnél valószínűbb variáció, hogy az orvos nem bolond gyógyszerekkel kapcsolatos előírásoknak még a végét is elolvasni, így az első két változat, szerencsére, ritkán jön be. Ám van egy rémálom-változat is, ezt hagytam utolsónak.

4. Az orvos nem terápiásrendel, erre nincs ideje, hanem helyette a betegeket felvilágosítja gyógykezelésük, gyógyszereik esetleges mellékhatásairól. A betegek ijedten távoznak. Az orvos elme- és ideggyógyász kollégái gazdagodnak, de a ménkű sok munkától idő előtt beadják a kulcsot. Odafent Szent Péter egyre töri a fejét: mit csináljon azzal a rengeteg kulccsal? Le is kiált az Égből:
- Kulcsár! Mennyi lent a kulcs-ár?!
Kulcsár abbahagyja a sült fácán eszegetését. No, gondolja, vannak kulcsok, amelyek minden zárat, égit, földit egyaránt kinyitnak! Ilyen magánbeszélgetések azonban nem tartoznak rám, ha már a Hungarian illetékesek is úgy vélik: rájuk sem.
Persze, a beteg a gyógyszer mellékhatásairól gyógyszerészét is megkérdezheti. Ám, amíg orvosa mindig van, addig gyógyszerésze ritkán, hiszen hol ebben a gyógyszertárban váltja ki gyógyszerét, hol abban, olykor ennél a gyógyszerésznél, olykor annál. Jó volna pedig, ha a gyógyszerész is többet felvilágosítgatna! Érdekesebbé tenné a patikai életet. Állunk a sorban, várunk a receptbeadásra, Kényeskrémes Katalin okleveles gyógyszerész olvasgatja a gyógyszeresdobozból kivett papírkát, és egyszercsak megszólal:
- Manci Néni, ez a gyógyszer, a MICICICIN, az esetek nulla egész két tized százalékában fokozott nemi vágyat fokozhat, de, mivel Ön már elmult nyolcvan éves, nem annyira aggályos egy kis fokozódás! Átmenetileg szellemi képességei is csökkenhetnek, de ne izgassa fel magát: ezen a Kismagyarországon annyinak csökkentek már, ráadásul tartósan!
Manci Néni boldog, elmegy haza, megboldogulni. Utóbbiról a Micicicin tehet-e? Nem tudom.
Azt viszont tudom, hogy az embernek jó fedeznie magát minden furfangosan jogos vagy jogtalan jogi követelés esetére. Ide is írok néhány felszólítást. Főszerkesztő hölgyemiék-uramiék majd írják oda az eléje tartozót, ne várják el, hogy mindent én csináljak! Azt szeretném, ha nem csupán a gyógyszergyárakat, e szegény siránkozókoldusokat, védenék ilyen felszólítások az esetleges eseményektől, hanem másokat is. No, itt van néhány őrző-védő-szolgáló felszólítás!

1. Az esetleges országmellékhatásokról kérdezze meg politikusát, vagy
mérgesen köpködő szomszédját!

2. Az esetleges mellékhatásokról kérdezze meg negyedik feleségét, vagy
háromszor elvált szeretőjét, netán mindkettőt!

3. Az esetleges melléklehetőségekről kérdezze meg vezérigazgató nagybácsiját,
vagy a nagybácsi titkárnő-szeretőjét!

4. Az előzetesen szükséges szépségverseny-nyerési fő- és mellékhatásokról
kérdezze meg a zsűri elnökét, vagy a szépségverseny főszponzorát!

No, elégedettek?!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!