Feltöltve: 2006-04-02 19:44:00
Megtekintve: 1745
ÁLOMGÉPEK
A Csillag érdekel: Égboltok éke.
Az ember a Végtelen álomgépe.
Benne minden, a szavak, forgó tettek:
játékai nagy Gépisten-kezeknek.
A Tenger szép, de fáj. Elképzelt Tenger,
gyöngygyönyörű, rohanó szerelemmel, -
de menekülő szívvel érzem-értem:
az örök Nincs fut tova hullámfényben,
míg el nem jön a kegyetlen varázslat.
S ha hullámokból kilépnek az Árnyak:
az álomgép lejár. Nem tudjuk máig:
hol van az Álom, melyre vágyott, vágyik?!
Amelyért ölt, öl, alkot gépvilágot,
fegyvert kovácsol, szít szavakból lángot,
kézcsókkal hódol Gépisten-kegyeknek,
s nevet azon mit sírásra teremtett?
A Parton állok. Itt is, ott is Árnyak
előbújnak. Kering a rossz varázslat,
mint keselyű. Keserűen, kesergőn
átsötétlik szárnya múlt Csillagerdőn.
Ó, Csillagom! Te Másik Égvarázslat!
Sejted-e: Téged kereslek, kiáltlak?
Te vagy a Lét, el nem érhetőn létben,
s Messzeség vagy seholsincs-messzeségben.
Én nem Ninive piacán kiáltom
Neved olykor, önmagam megalázón:
gőggel mondom álmok mögötti Álmod,
az Utat, melyen fénylik Tisztaságod.
Más út nincsen Útként. Az álomgépek
tévhit-úton sehová el nem érnek:
szemükből vakság-folt vetül a Napra, -
s gépvágyaik Gépisten kikacagja.
Az ember a Végtelen álomgépe.
Benne minden, a szavak, forgó tettek:
játékai nagy Gépisten-kezeknek.
A Tenger szép, de fáj. Elképzelt Tenger,
gyöngygyönyörű, rohanó szerelemmel, -
de menekülő szívvel érzem-értem:
az örök Nincs fut tova hullámfényben,
míg el nem jön a kegyetlen varázslat.
S ha hullámokból kilépnek az Árnyak:
az álomgép lejár. Nem tudjuk máig:
hol van az Álom, melyre vágyott, vágyik?!
Amelyért ölt, öl, alkot gépvilágot,
fegyvert kovácsol, szít szavakból lángot,
kézcsókkal hódol Gépisten-kegyeknek,
s nevet azon mit sírásra teremtett?
A Parton állok. Itt is, ott is Árnyak
előbújnak. Kering a rossz varázslat,
mint keselyű. Keserűen, kesergőn
átsötétlik szárnya múlt Csillagerdőn.
Ó, Csillagom! Te Másik Égvarázslat!
Sejted-e: Téged kereslek, kiáltlak?
Te vagy a Lét, el nem érhetőn létben,
s Messzeség vagy seholsincs-messzeségben.
Én nem Ninive piacán kiáltom
Neved olykor, önmagam megalázón:
gőggel mondom álmok mögötti Álmod,
az Utat, melyen fénylik Tisztaságod.
Más út nincsen Útként. Az álomgépek
tévhit-úton sehová el nem érnek:
szemükből vakság-folt vetül a Napra, -
s gépvágyaik Gépisten kikacagja.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-05-16 21:04:51
Na, ez teljesen így van, ahogy írod! Telitalálat!
2006-04-03 19:03:04
Kedves nadix!
Örülök hozzászólásodnak, már csak azért is, mert Kellemes Húsvéti Ünnepeket akartam kívánni, de nem találtam meg e-mail címed /lehet, hogy nem is volt meg nálam/, így most kívánok Kellemes Ünnepeket.
Írni azonban se prózát, se verset nem szoktam meggondolatlanul, sőt, semmit sem! Jó lenne, ha - akár magánlevélben - konkréten közölnéd: mire gondolsz, amikor úgy véled, hogy "aránytalanul megbántok embereket, akik nem feltétlenül érdemlik". Akik írásaimban esetleg sértés vélnek felfedezni önmagukra, azok BIZONYÍTHATÓAN megérdemlik a nekik szánt célzást, megjegyzést! Ám nyilván nem névvel ellátott,
konkrét személyekre gondolsz, hiszen neveket sohasem közlök, mert általánosabb jelenségekről írok, mint egy-egy ember kifogásolható tette, jelleme. E-mail címem STRAWItól is elkérheted, de netkötetem /www.aszepsegcsillaga.uw.hu/ is tartalmazza. Ha pedig esetleg e vers alatt nyíltan akarsz válaszolni, annak sincsen akadálya.
Számomra CSAK AZ IGAZSÁG a fontos, így azon én nem csodálkozom, hogy írásaim egyesek nem kedvelik, mert nem kell nekik az érdekeiket /valós vagy vélt érdekeiket/ sértő teljes igazság. Sőt! Akik ezért nem kedvelik, azokra, mint olvasókra, nem is számítok. Nem nekik írok! Inkább írok egyetlen egyenes, igazságot kereső embernek, mint egymillió képmutatónak.
Szívélyes üdvözlettel: Miklós /Lelkes Miklós/