Feltöltve: 2006-02-24 10:22:17
Megtekintve: 1756
ÉN MÁR A NYÁRBA...
Én már a nyárba vágyom át, a kéknek
fehér álmába, melyen átragyog
a fecskeszó, s virág színhallgatásán
hajóznak piros fénypillanatok.
Én már a nyárba vágyom át, varázsló
nagy szemekbe, melyekben kékfehér
párnán a Csend, s csend lesz a fecskeszó is:
gyönyörű Csend csengőn a szívig ér.
Én már a nyárba vágyom át, az ember
talán mindig vágyott, hogy kék szavak
altassák el, míg lobban, leng a szélben
pirosvitorlás virágpillanat.
Ó, Nyár, Te Nincsek közös kincse, éke,
Ígéret, míg vágykönnycsepp dalba fog!
A szín-hajókon minden elhajózik,
Te is, Szépség, megújulón halott.
Mégis a nyárba vágyom át, e Nincs-be.
Kék körülfog, fehér álomhoz ér.
...és mondd: álmodik majd a fehér kéket,
vagy kék álmodja tovább, hogy fehér?
Én már a nyárba vágyom át, bújócska-
kertek közé, ahol gyümölcs terem,
és cseng a Csend, bűvöl seholsincs Éden,
s felhő-utakra néző Végtelen.
Én már a nyárba vágyom át. Hiába.
Gömbölyű könnycsepp hull. Alkonyi szó
int már szívemnek, vérnek, végtelennek, -
s Neked, Játék, piros sziromhajó.
fehér álmába, melyen átragyog
a fecskeszó, s virág színhallgatásán
hajóznak piros fénypillanatok.
Én már a nyárba vágyom át, varázsló
nagy szemekbe, melyekben kékfehér
párnán a Csend, s csend lesz a fecskeszó is:
gyönyörű Csend csengőn a szívig ér.
Én már a nyárba vágyom át, az ember
talán mindig vágyott, hogy kék szavak
altassák el, míg lobban, leng a szélben
pirosvitorlás virágpillanat.
Ó, Nyár, Te Nincsek közös kincse, éke,
Ígéret, míg vágykönnycsepp dalba fog!
A szín-hajókon minden elhajózik,
Te is, Szépség, megújulón halott.
Mégis a nyárba vágyom át, e Nincs-be.
Kék körülfog, fehér álomhoz ér.
...és mondd: álmodik majd a fehér kéket,
vagy kék álmodja tovább, hogy fehér?
Én már a nyárba vágyom át, bújócska-
kertek közé, ahol gyümölcs terem,
és cseng a Csend, bűvöl seholsincs Éden,
s felhő-utakra néző Végtelen.
Én már a nyárba vágyom át. Hiába.
Gömbölyű könnycsepp hull. Alkonyi szó
int már szívemnek, vérnek, végtelennek, -
s Neked, Játék, piros sziromhajó.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-02-25 08:31:59
Kedves tűzasszony!
Nagyon köszönöm hozzászólását, kissé jobban tudatosította bennem a vers fő mondanivalóját. Tényleg, az elmúlás sokszor gyönyörű, amellett, hogy nagyon szomorú is. Bármilyen hihetetlen: elsősorban nem saját elmúlásomra gondolok /most még?/, hanem az elmúlásokra a valamennyiünket körülvevő világban.
Szeretném /persze, nevetséges vágy ez, magam sem gondolom reálisnak, de valamiféle "belső parancsra" mégis szeretném/, ha az emberek között általánosabb lenne "a Szépség szeretete", és a Szépség által adott érzésekből le is vonnák a megfelelő következtetéseket egy humánusabb élet számára. Tudom, hogy ez ilyen megfogalmazásban túlságos leegyszerüsítése a nagyon bonyolultnak, továbbá nem is én találtam ki ezt a gondolatot, - de én is így vélem.
Szívélyes üdvözlettel: Miklós /Lelkes Miklós/
2006-02-24 22:17:02
Tiszteletem! Ülök e vers előtt és várom, hogy lecsengjen bennem. Sosem olvastam még az elmúlás utáni vágy ilyetén való megfogalmazását. Csak egy hívő lélek láttathatja ennyire gyönyörűnek. Kívánom, hogy még ne intsen az az "alkonyi szó".
Minden jót!
2006-02-24 18:53:05
Tudom,látlak olykor. Köszönöm az elismerő szavakat.Az illető(maurice) kirugta az Admin. Nekem is több írásomat visszadobták a mangóval,hogy politizálok,téged is ezért mellőztek.Ilyen világot élünk. Itt jó,mert szabadabb szellem van és minden féle irányzat,a legextrémebbek is megjelenhetnek.
2006-02-24 18:15:30
Kedves bogumil!
Ha a dallamos, ritmusos verseket szereted, azzal korántsem állsz egyedül. Néhány esetben én is írtam ilyet, de utóbbi időben inkább kissé komor, "filozófikus" témák foglalkoztatnak, illetve kifejezéseim, költői képeim, ha nem is a legmodernebbek, azért annyira mégiscsak "modernek", hogy az olvasók egyrésze elforduljon ezektől. Ez engem nem befolyásol, mert fontosabb számomra saját "külön" világom /már amennyire, persze, különálló lehet!/.
A kérdéses lapnál, ha már említetted, a Te írásaid kedveltem legjobban, illetve kedvelem, mert, mint olvasó, időnként visszanézek oda is.
Üdvözöl: Miklós /Lelkes Miklós/
2006-02-24 17:34:04
Kedves Miklós! Jól ismerjük egymást az egyik lapról. Csak én földhözragadtan a dallamos ,ritmusos verseket szeretem,de ettől még nem mondtam hogy rossza a versed.A fecskesz akasztott ki.Biztosan igazad van,ahogy igy belegondolok,miért ne ragyoghatna át a fecske csivitelése a tavaszi tájon. Köszi az elismerésed a prózai írásaimra. A tiéidet is sokat elolvastam,jók.Főleg a mesék,nagyon megfogtak.
2006-02-24 15:53:23
Kedves bogumil!
Remélem, nem sértlek meg a tegezéssel. Sajnos, tévedésed alapvető, a szótagszámok szabályosak /11-10-11-10, ha ettől véletlenül eltértem volna, akkor konkrétan jelöld meg, hogy hol/. Másrészt: a vers nem próza, a költői képeknek a benyomást kell visszaadniuk, talán hallottál már a szinesztéziáról is, a valósághoz való "földhözragadt ragaszkodásod" mosolyra késztetett. Nyilván nem nagyon tanulmányoztad eddig a természetet, ezért nem ismered fel az általam leírt hangulatokat.
Ugyanakkor felhasználom az alkalmat, hogy megjegyezzem: prózai írásaid szerintem remekek, annak mestere vagy!
Maradjunk ennyiben!
Üdvözlettel: Miklós /Lelkes Miklós/
2006-02-24 14:58:46
Szerintem ha nem szabad vers akkor a rímek sántítanak,a szótagszámok sem szabályosak. Egy hibára felhívnám a figyelmedet: ezt irod /fehér álmába, melyen átragyog
a fecskeszó, s virág színhallgatásán / Szerintem a a fecskeszó nem ragyog,hanem áthallik.