A szemekben csodálkozás volt:
virágszivárvány csendje lángolt.

Virágszivárvány égő csendje
lobbant át tükrös végtelenbe.

Vizén a porcelánfehérnek
szitakötőszárny gyúlt ki s fénylett.

Barnászöld rét ragyogta nyárban
a déli partról messze láttam:

hegyek álltak sötétlő kéken
tükörtáncok végtelenjében,

s egy Nagy Varázsló, fényvarázslat
űzött feléjük fecskeszárnyat.

Vizén a porcelánfehérnek
felcsengtek ezüst messzeségek,

s láttam nagy kéz nyitotta tájban:
minden szépségben szabadság van,

s szabad a szépség minden foglya -
ég, víz, hegy, rét szívig ragyogta.