Kedves nadix!

Amit írok, azt komolyan írom, és nem alapozom
valamiféle "balga hitre". Helyesen látja, hogy a verseimben
megjelenő Messzeség /Csillag/ olyan időszakot jelent, amelytől a mai emberiség még hihetetlenül messze van /bár, ha a múltat nézzük, icipicit közelebb jutott talán hozzá, habár csak annyira kicsit, hogy szinte nem is észrevehető/. Azt gondolom, hogy velem együtt hiszi: az emberek egymást segítve, jószándékkal, jóra való törekvéssel sokra vihetnék, és ez lenne jó egyénnek is, a közösségnek is, mindenkinek. Persze, úgy tűnik, hogy aki sokat lop a jelenben, az az illetőnek oly nagy érték: semmi sem versenyezhet vele. Tágabb környezetében vizsgálva a dolgot, mégis inkább az tűnik ki: hosszú távon a becstelenség még az egyénnek sem "kifizetődő". /Ennek részletezését most mellőzöm./
A környezet ugyan a gyermekekbe is hamar sok rosszat belenevelhet, gonoszságot is, mégis a gyermek, legalábbis kezdetben, fogékonyabb a jóra, az "ideákra", mint a csalódott, az élet által megsebzett felnőtt. Ez a versem ugyan nem gyermekvers, de gyermekverseimet sem szégyellem, különben abban igaza van: érzelmileg sok felnőttvers közel áll a gyermeki érzelemekhez.
Ha valaki nem optimista, hát én semmiképpen sem vagyok az,
ugyanakkor hiszem, hogy az emberiség, ha nem pusztítja el önmagát, akkor, nagyon-nagyon lassan, ki nem számítható megrázkódásokkal majd, de valami jobb felé halad, mert kénytelen arrafelé haladni. Remélem, hogy ezeket a sorokat nem értelmezi úgy, mint valamiféle bókot a jelen társadalmi-politikai rendszer felé, melyet szívből megvetek /de
ugyanakkor, sajnos, ennek van realitása/, ha belepillant netkötetembe, A Szépség Csillagá-ba /akár csak annak előszavába/, abból is látható véleményem erről.

Egyébként nem hiszem, hogy nézeteinket illetően bármiféle lényeges különbség lenne közöttünk! Hozzászólásában LÁTSZÓLAG ugyan különbséget említ, de mégis azt olvasom ki belőle, hogy véleményünk alapjában megegyezik.

Szívélyes üdvözlettel: Miklós