Mindenben ámulat van, -
s köd-arc egykedvűség.
Mindenben fény ragyog fel, -
mégis minden sötét.

Mindenben lárma őröl,
minden zajos malom, -
mégis mindenben csend van,
múlttá álmosítón.

Minden anyaggal ébred:
az öröm, s baj, ha van.
Mégis ijeszt a lélek,
azzal: anyagtalan.

Valahol minden élő,
s mégis minden halott.
Játszanak csillag-rendet
szerteszórt csillagok.

Valahol minden rejtély,
s kinyílni kész titok.
Nyíló, záródó ajtók:
mind mád és holnapod.

Remény mindenben ott van,
látja, nem látja szem, -
de annak, aki Látó:
minden Reménytelen.

Mindenben hit is ott van,
de álomszív remeg:
nincs az emberi Hitnél
sehol hitetlenebb!