Hullt, hullt a múlt az ördög tarsolyából:
zsákmányt éreztek izgatott kezek.
A sértett szólt, - s aki rabolni vágyott?
Túlüvöltötte a sértetteket!
Szép vágy, jogos tetteket bátran kérő
(kezdetben) ott volt, - ámde mennyi más!
Megdöbbentő naivság, és a mélyből
sok évszázados aljas ámítás.
Ugrott volt-csendőr... Talán elhiszed, hogy
"a nép javát"akarta oly nagyon?
Nem olvastad még magyar klasszikustól
mit is szolgált ki kakastoll, szurony?
Úri országot, mely egykor - feledted? -
(hiába mond mást szennyesen a hit!)
német koncért szemforgatón eladta
sárgacsillagos honpolgárait...
(nem oly régen volt kik erre szavaztak,
alsó-, s felsőház, magyar dísznevek,
s a "középházból" is akkortájt mennyi
német fegyverbe szerelmesedett!)

Nem kell a voltból semmit eltagadni,
csak Becsület adhat igaz hazát:
fénnyel, árnnyal együtt kell megmutatni
Keresztjét éppúgy, miként Csillagát!
Minden felizzott: bűn, pirossal jelzett, -
s fekete vétkek végtelen sora.
Vasfüggöny-túl nem tudod miért tapsolt,
s vigyorgott Samu Bácsi fogsora?!
Ki enged ép ésszel, mondd, harcközelbe,
fegyvert ragadni félig gyermeket?!
Jogos, jogtalan gyakran egybeolvad,
s ördög vezeti vélt istenedet.
Hány eszme szólt öntelten, pulpitusról?
Tolvaj hízelgett, álszent: bölcs a nép!
Könnyebb meglopni azt, kit egyre-másra
butít, elkábít ömlengő beszéd.
Felhördültek, ha bárki tovább látott
az orránál: "Hát maga nem magyar?!
Most semleges és szabad lesz az ország, -
zászlót lyukassz háromszín-diadal!"

Hullik a múlt az ördög tarsolyából, -
igaz, most inkább sunyin, csendesen.
Ugrál a nép, mert táncoltatja Mammon,
s félelemből is színlelés terem.
Szabadság? Hát az ördög cimborái
telt zsebükkel biztosan szabadok..., -
de ti, bódultak az urnás akolban,
e szóval nem mondotok túl nagyot?
Szabadság? Szólhatsz: ott az interaktív,
tévés bohócság, pincsipancsi dal,
s valódi neved, érzed, jobb titkolnod,
te "piacszabad", "gerinces" magyar,
akkor is, mikor színigazat mondsz, de
tudod, hogy a hétköznap visszavár,
és akkor is (ez másik interaktív!)
belőled polgár-érdek nyafikál,
s öntöd a mocskot a nem is vörösre,
mert arra késztet, rókácska, eszed:
bármi áron, - mit számít ország, nemzet! -
magad felé billentsd a mérleget.

Nedves levelek könnyhomályos földön.
Szüret nélküli őszünk mit ígér?
Nagyobbodnak az októberi árnyak, -
s ki tudja mivel ront majd ránk a tél?
Ünnep harsog: haza, magyarság, nemzet, -
de mit érnek hamissá lett szavak?
Idő, bár fényt kér kopott ezüstórád, -
csak árnyakat hoz minden pillanat!

(2010)