Egy halott arca békét is teremthet,
ha életére értőn emlékeznek.
Ezt az emlékezést ma alig látom
a háborúk hasznát leső világon.

Haszon? Tedd fel a kérdést, önmagadnak:
- Mily haszonra néz temetőkert-ablak?
Volt-életben gyakran gyarlóság, s érték, -
együtt. Nem látni: szellemi szegénység!

Lehet valaha megbocsátó béke,
mely nem tart igény volt élet-egészre?
Én nem hiszem. Ha egyik önti mocskát
oda, ahol a nem-úgy-volt valóság,
a másik meg azt is égig dícséri,
ami - valljuk be! - távolról sem égi...

Nem vagyok pártján tolvajnak, hazugnak, -
lehet élő, holt! Temetőkert-ablak
már rámtekint. Vele is szembenézek.
Lélek van vagy nincs, - nem kell szennyes lélek!

Az Egész kell volt-életekből: hitben,
hitetlenségben, istentelen isten,
Istent (Szépséget) keresgető Eszme
(még akkor is, ha rajta bűn Keresztje!),

jóság felé elindult Szív, mely vágyott
égig emelni piros csillagálmot
(még akkor is, ha olykor egy-egy tette
más szívek sorát vérzővé sebezte!),

volt élet-kéz, mely pusztított, s belátta
mily szükség van a fegyveres "Megállj!"-ra,
s végül maga úgy fordította sorsát,
hogy benne EZT becsülhetné egy ország...

Halott arcok, volt-életek! Ki kétli,
hogy bonyolult múlt-sorsokról ítélni?
Ám a voltból még rossz is könnyen jót ad,
ha megértik: ROSSZ volt, - s nem dáridókat
rendeztet neki hasznát leső hitben
szolga-hadával sárga Mammonisten.

(2010)