Feltöltve: 2010-08-31 18:45:08
Megtekintve: 1943
A kacsás tavacska
A kacsás tavacska Mocskosbikapocsolád falu határát szépítette volna, ha nem rondítja. A kacsák egyébként szerették, mert sok volt felszínén a békalencse, ez a kis kerek, zöld vizinövény, ami kiváló kacsaeledel. A fürdőzők viszont utálták a békalencsét, mert túl sok volt belőle. A tavacska egyébként biztonságos volt, mert sehol sem haladta meg mélysége a fél métert, így belefulladnia csak annak sikerült, akit erőszakkal belefullasztottak. Ilyesmi azonban csak kétévenként történt Mocskosbikapocsoládon, mert egyébként törvénytisztelő népség lakott ott, tömegverekedés is főleg szüretkor volt, akkor is mindössze öt-hat alkalommal.
Kisebb szépséghibát a tavacska környéke mutogatott az odalátogatóknak, mert az intő tábla körül, melyen ez állt: "SZEMÉT LERAKÁSA HATÓSÁGILAG TILOS!", azért sok olyan ingóság akadt, ami a háztartásokban feleslegessé vált, így törött babakocsi, szakadt nagykendő, felfeslett pulóver, de még kibelezett, leszázalékolt autóroncs is. Ezek lerakása ugyan "hatóságilag" tilos volt, de valóságilag nem, - különben is, mit csinálhattak volna a falu lakói, talán vitték volna mindezt a szomszéd falu határába, amely máris tele volt ilyesfélékkel?!
Volt olyan, akinek nagyon tetszett a falucska. Egy angol úr, aki őseinek nyomát kutatta, bár nem találta meg, mert ősei valószínűleg már hetven-nyolcvan évvel ezelőtt észbekaptak és elköltöztek onnan, nem említvén hová, a sikertelensége ellenére is megtartotta jókedvét, szélesen mosolygós arccal mutatott a falura, miközben kivette szájából a pipát:
- It is a pigsty! Well done!
A polgármester, aki nem tudott angolul, ezt dícséretnek vélte. Még a televízióban is eldicsekedett vele, hogy az ő falujukat érdemes felkeresni, mert "itizpigsztájos". A képernyőn egyébként arról számolt be, keresett keresetlen szavakkal, hogy mekkora nagy disznó az ellenpárt polgármesterjelöltje, fel is kell hívnia az ügyészség figyelmét annak gyanús ügyleteire: a Héthápháp nevű kacsás tavacska környékének szépítésére cége tízezer euró támogatást vett fel, de a tavacska környéke még feleannyira sem lett szép, mint lehetne.
A vádban volt valami vad indulat, de - már egy másik televíziós csatorna műsorában, mivel az előző csatornakutyának ő nem volt kölke - az ellenpárt polgármesterjelöltje rámutatott: a szépség relatív fogalom. No és a jelenlegi polgármester úr felesége kishúgának cége talán nem volt érdekelt abban a húszezer eurós támogatás tisztességtelen felvételében, amely pénz a falu gólyafészkes kéményeinek megerősítésére ment volna el, de a faluban nincs is százhúsz gólyafészkes kémény, csak egy?! Így érthető, hogy Mocskosbikapocsolád nem jut egyről kettőre!
A riportok nyomán több érintett is lett Mocskosbikapocsoládon: az ellenpárt egyik képviselőjelöltje, akit fizimiskáján a jelenlegi polgármester tenyerével nyilvánosan megérintett. Érintett lett továbbá B. Béláné, C. Cécósné, valamint K. Kikapósné és F. Francinella, utóbbi kettőnek a haját is megérintették, két marokkal.
Közeledett a választás, de szegény mocskosbikapocsoládiakat máris úgy felizgatták az események, hogy választaniuk kellett: ki a barát, ki az ellenség, ki az ellenség ellensége, tehát relatív barát, ki a barát barátja, aki relatíve szövetséges? No és felmerültek a kérdések, amelyeket nem lehett víz alá nyomni a kacsás tavacskában! Ki tud legszebben írni mocskolódó leveleket? Kire fogható rá, hogy bolsevik volt, vagy bolsevikokkal barátkozott, vagy azok szekerét tolta? Ki jár tisztességes keresztényként templomba, - és ki nem? Ki vitt vörös szegfűt felesége születésnapjára, névnapjára? Ki nem vitt?
Persze, az már szép, hogy a jelöltek beszédének csak kilincvenkilenc százaléka foglalkozott az ellenjelöltek ostorozásával, gyalázásával, pocskondiázásával, bevádolásával, és a beszédek jelentős, mintegy egy százalékában Mocskosbikapocsolád bíztató jövője is szerepelt, HA (!) a választók a szónokló jelöltre szavaznak. A polgármester megígérte, hogy újraválasztásakor gondoskodik róla: tyúk főjjön minél több mocskosbikapocsoládi fazekában. (Meg kell jegyeznem: eddig is több fazékban tyúk főtt, csak nem mindig a fazék tulajdonosának saját tyúkja, hanem a szomszédból elemelt tyúk, dehát a tyúk, az tyúk, bármilyen is a származása, - csúnya dolog az a tyúkrasszizmus!)
Az ellenpárt polgármesterjelölte is kitett magáért, rámutatott: a jelenlegi polgármester ötödik kerék a falu szekerében, nincs rá szükség. Menjen, végezze kis dolgát, nagydolgát, - de otthon! Ő viszont felvirágoztatja Mocskosbikapocsoládot, ha rá szavaznak. A Héthápháp kacsás tavacskából tenger lesz, a rozoga csónakból tengerjáró hajó, a faluban szobrot állítat annak a fehér lovon bevonuló egykori főkormányzó őfőméltóságának, hát azt majd mindig jönnek meglátogatni a városi urak, azután fizetnek a kocsmaturizmusért, mint a köles!
Mocskosbikapocsolád válaszúthoz érkezett: az eddigi polgármesterrel fog a falu sehová sem jutni, vagy az ellenpárt megválasztott polgármesterével ugyanoda? Eltűnik-e a szomszéd tyúkja örökre, mint szürke szamár a ködben, - vagy csak hiába fogja keresni a szomszéd, mindenütt? Bükkfabunkóval verik-e be egymás fejét a bepálinkázott legények, - vagy kulturáltabb módon csak késsel szúrkálják meg egymást, nyolc napon belül gyógyuló testszövet-hiányok okozásával? Egymást a sárga földig hordják-e le a falu kocsmapolitikusai, - vagy csak sárral dobálják meg egymást úgy, hogy a szülőanyuk sem ismer rájuk? Lopni fognak-e továbbra is azok, akiknek kezeügyébe kerül valami, - vagy inkább csak kulturáltan eltulajdonítják azt, amit lehet, mint a szégyenlős róka az elnémított libát?
Ó, Mocskosbikapocsolád töprengő népe! Megértettem morfondírozásod, de nem segíthettem! Nagy, országos volt a te helyinek látszó problémád! Talán vethettél volna kockát, úgy dönthetted volna el, hogy kire szavazz! Talán lett volna a faluban egy pártatlanná lett jósnő, akit minden párt egyenlő mértékben vesztegetett meg, és így varázsgömbje, kirakós kártyapaklija viszonylag tárgyilagos... Talán rábízhattad volna a dolgot arra, amire e tájon mindig bízni szokták: a vak szerencsétlenségre!
Ó, tudom, Mocskosbikapocsolád, segítenem kellett volna annak eldöntésében, hogy így legyen az ugyanúgy, vagy az úgy legyen ugyanígy, - de mondd: megfoszthattalak-e volna nyugodt lelkiismerettel a tudatlanság édes reményétől?!
(2010)
Kisebb szépséghibát a tavacska környéke mutogatott az odalátogatóknak, mert az intő tábla körül, melyen ez állt: "SZEMÉT LERAKÁSA HATÓSÁGILAG TILOS!", azért sok olyan ingóság akadt, ami a háztartásokban feleslegessé vált, így törött babakocsi, szakadt nagykendő, felfeslett pulóver, de még kibelezett, leszázalékolt autóroncs is. Ezek lerakása ugyan "hatóságilag" tilos volt, de valóságilag nem, - különben is, mit csinálhattak volna a falu lakói, talán vitték volna mindezt a szomszéd falu határába, amely máris tele volt ilyesfélékkel?!
Volt olyan, akinek nagyon tetszett a falucska. Egy angol úr, aki őseinek nyomát kutatta, bár nem találta meg, mert ősei valószínűleg már hetven-nyolcvan évvel ezelőtt észbekaptak és elköltöztek onnan, nem említvén hová, a sikertelensége ellenére is megtartotta jókedvét, szélesen mosolygós arccal mutatott a falura, miközben kivette szájából a pipát:
- It is a pigsty! Well done!
A polgármester, aki nem tudott angolul, ezt dícséretnek vélte. Még a televízióban is eldicsekedett vele, hogy az ő falujukat érdemes felkeresni, mert "itizpigsztájos". A képernyőn egyébként arról számolt be, keresett keresetlen szavakkal, hogy mekkora nagy disznó az ellenpárt polgármesterjelöltje, fel is kell hívnia az ügyészség figyelmét annak gyanús ügyleteire: a Héthápháp nevű kacsás tavacska környékének szépítésére cége tízezer euró támogatást vett fel, de a tavacska környéke még feleannyira sem lett szép, mint lehetne.
A vádban volt valami vad indulat, de - már egy másik televíziós csatorna műsorában, mivel az előző csatornakutyának ő nem volt kölke - az ellenpárt polgármesterjelöltje rámutatott: a szépség relatív fogalom. No és a jelenlegi polgármester úr felesége kishúgának cége talán nem volt érdekelt abban a húszezer eurós támogatás tisztességtelen felvételében, amely pénz a falu gólyafészkes kéményeinek megerősítésére ment volna el, de a faluban nincs is százhúsz gólyafészkes kémény, csak egy?! Így érthető, hogy Mocskosbikapocsolád nem jut egyről kettőre!
A riportok nyomán több érintett is lett Mocskosbikapocsoládon: az ellenpárt egyik képviselőjelöltje, akit fizimiskáján a jelenlegi polgármester tenyerével nyilvánosan megérintett. Érintett lett továbbá B. Béláné, C. Cécósné, valamint K. Kikapósné és F. Francinella, utóbbi kettőnek a haját is megérintették, két marokkal.
Közeledett a választás, de szegény mocskosbikapocsoládiakat máris úgy felizgatták az események, hogy választaniuk kellett: ki a barát, ki az ellenség, ki az ellenség ellensége, tehát relatív barát, ki a barát barátja, aki relatíve szövetséges? No és felmerültek a kérdések, amelyeket nem lehett víz alá nyomni a kacsás tavacskában! Ki tud legszebben írni mocskolódó leveleket? Kire fogható rá, hogy bolsevik volt, vagy bolsevikokkal barátkozott, vagy azok szekerét tolta? Ki jár tisztességes keresztényként templomba, - és ki nem? Ki vitt vörös szegfűt felesége születésnapjára, névnapjára? Ki nem vitt?
Persze, az már szép, hogy a jelöltek beszédének csak kilincvenkilenc százaléka foglalkozott az ellenjelöltek ostorozásával, gyalázásával, pocskondiázásával, bevádolásával, és a beszédek jelentős, mintegy egy százalékában Mocskosbikapocsolád bíztató jövője is szerepelt, HA (!) a választók a szónokló jelöltre szavaznak. A polgármester megígérte, hogy újraválasztásakor gondoskodik róla: tyúk főjjön minél több mocskosbikapocsoládi fazekában. (Meg kell jegyeznem: eddig is több fazékban tyúk főtt, csak nem mindig a fazék tulajdonosának saját tyúkja, hanem a szomszédból elemelt tyúk, dehát a tyúk, az tyúk, bármilyen is a származása, - csúnya dolog az a tyúkrasszizmus!)
Az ellenpárt polgármesterjelölte is kitett magáért, rámutatott: a jelenlegi polgármester ötödik kerék a falu szekerében, nincs rá szükség. Menjen, végezze kis dolgát, nagydolgát, - de otthon! Ő viszont felvirágoztatja Mocskosbikapocsoládot, ha rá szavaznak. A Héthápháp kacsás tavacskából tenger lesz, a rozoga csónakból tengerjáró hajó, a faluban szobrot állítat annak a fehér lovon bevonuló egykori főkormányzó őfőméltóságának, hát azt majd mindig jönnek meglátogatni a városi urak, azután fizetnek a kocsmaturizmusért, mint a köles!
Mocskosbikapocsolád válaszúthoz érkezett: az eddigi polgármesterrel fog a falu sehová sem jutni, vagy az ellenpárt megválasztott polgármesterével ugyanoda? Eltűnik-e a szomszéd tyúkja örökre, mint szürke szamár a ködben, - vagy csak hiába fogja keresni a szomszéd, mindenütt? Bükkfabunkóval verik-e be egymás fejét a bepálinkázott legények, - vagy kulturáltabb módon csak késsel szúrkálják meg egymást, nyolc napon belül gyógyuló testszövet-hiányok okozásával? Egymást a sárga földig hordják-e le a falu kocsmapolitikusai, - vagy csak sárral dobálják meg egymást úgy, hogy a szülőanyuk sem ismer rájuk? Lopni fognak-e továbbra is azok, akiknek kezeügyébe kerül valami, - vagy inkább csak kulturáltan eltulajdonítják azt, amit lehet, mint a szégyenlős róka az elnémított libát?
Ó, Mocskosbikapocsolád töprengő népe! Megértettem morfondírozásod, de nem segíthettem! Nagy, országos volt a te helyinek látszó problémád! Talán vethettél volna kockát, úgy dönthetted volna el, hogy kire szavazz! Talán lett volna a faluban egy pártatlanná lett jósnő, akit minden párt egyenlő mértékben vesztegetett meg, és így varázsgömbje, kirakós kártyapaklija viszonylag tárgyilagos... Talán rábízhattad volna a dolgot arra, amire e tájon mindig bízni szokták: a vak szerencsétlenségre!
Ó, tudom, Mocskosbikapocsolád, segítenem kellett volna annak eldöntésében, hogy így legyen az ugyanúgy, vagy az úgy legyen ugyanígy, - de mondd: megfoszthattalak-e volna nyugodt lelkiismerettel a tudatlanság édes reményétől?!
(2010)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!