Az évekkel nő fenyők gyertyalángja:
szívmélyre is küld fényt és bánatot.
Amit tettél, s amit tehettél volna ,
üveggömb égtükrén megláthatod.

A pokol mindig szeretet-közelben,
akár az álom, mely piros színét,
lélekcsodáit egy Karácsonyeste,
reméljük, majd szívekhez viszi szét.

Igen, emlékszem /habár kicsi voltam/
rátok, háborús volt-karácsonyok,
gyermek-fenyők sötétlő pincemélyen,
amint szabad Fényért kiáltotok.

Karácsony, furcsa, tűnődő Varázslat!
Hol van Fenyőd, Csillagod hol ragyog?
Most csak a Sátán szolgái fecsegnek,
s a prófétáid mind hallgatagok.

Bombák nem hullnak most, de hol a béke?
Minden önzésnek ördög-árnya van.
Gőgös fenyőkön hivalkodó ékszer ,
de a Karácsony bús, hajléktalan.