Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2010-05-22 15:28:23
Megtekintve: 2042
A kis orangután
Erdőnéző Tódor író volt, két könyve közül az egyiket "Őserdei népek családi szokásai" címmel kiadta a kiadója. A kiadás ment, a bevétel nem, mivel alig-alig vettek belőle. A kiadó erre kiadta Tódor útját, aki így hát ott állt egy távoli szigeten, kiadatlan könyvével, a "Szerelmes bennszülöttek"-kel. Nem volt vele más, csak a reménytelenség, az meg nem a legalkalmasabb társ.

Félszemmelnéző Tivadar, az egykori kalóz, társa egyelőre nem a reménytelenség volt, hanem az a pindurka remény, hogy azt a picike orangutánt, amelyet egy erdei csapdából lopott ki, csillagászati áron el tudja majd adni egy dúsgazdag, ütődött turistának.

A dolog azonban nehezen ment, mert a szigeten alig volt turista, ha egy-kettő hébe-hóba akadt is, az vagy nem volt dúsgazdag, vagy nem volt ütődött.

Erdőnéző Tódornak, akinek ábrázata - mit szépítsük! - olyan csúnya volt, hogy egy ördög is előbb nyert volna szépségversenyt, mint ő, megtetszett a kis orangután. Tényleg gyönyörű, vörös szőrű majmocska volt, nagy, kíváncsi szemekkel, tompa orral, sután lengő karocskákkal. Némi alku után két üveg rumért, egy rézveretű ládáért, meg tíz ezüstpénzért Tódor megvette Tivadartól a majmocskát.

Tivadar elrohant, hogy szerzett pénzét, ügyes hamiskártyázással, megsokszorozza. Tódor pedig a csónakán átevezett egy másik szigetre. Ott felállította sátrát, enni adott a kis orangutánnak, azután így kesergett:
- Csúnya is vagyok, szegény ördög is vagyok! Te is csak egy apátlan-anyátlan kis majom vagy. Engem senki sem szeret. Legalább te szeress, majmocskám! Elnevezlek Bambusz Misinek!
A majmocska nem lepődött meg az elnevezésen. Előző gazdája, Tivadar is sok mindennek elnevezte bosszúságában, amikor nem tudta őt eladni.

Úgy tűnt: Tódor és a kis majom egyedül vannak a szigeten, kedvükre bánkódhatnak keserű sorsukon. Ezt a bánkódást azonban hamarosan szüneteltetniük kellett, mert gyönyörű leány jelent meg, trópusi sisakban, mosolygósan.

Nem sokáig maradt titok a titok, mert a leány igen beszédes volt. Kiderült róla: Pirosvirág Rozalindának hívják, pókok kutatója, tanulmányozója, leírója. Tudós. A leány Tódor csúnya fizimiskáját egyenesen vonzónak találta, mert kedvenc pókjára emlékeztette, amelyet éppen ő fedezett fel. A kis orangután hosszú karjaival átölelte a leányt, aminek az nagyon megörült.

Tódor bevallotta, hogy ő csak egy csúnya, szegény, semmire sem jó ördög. Író lett volna, ha lett volna hozzá tehetsége, azt hitte, hogy van is, de kiderült: nincsen.

Rozalinda - részben szerénységből, részben okosságból - nem vallotta be: ő mérhetetlenül gazdag, és a szigeten élő bennszülöttek is a barátai lettek, mert amikor meggyógyította a törzsfőnök egyetlen fiát, akkor a törzs feje tiszteletbeli leányának fogadta. Úgy vélte: most elég, ha Tódor azt hiszi, hogy ő sem gazdag, és csak egyedül vannak a szigeten. Nem jó mindent egyből megtudni, van amit jobb inkább kettőből.

Másnap hármasban mentek pókokat fogni, de Bambusz Misit egy idő után Tódor a hátizsákjába tette. Nem mintha a majmocska nem fogott volna el pókokat, hanem azért, mert valamiféle öröklött rossz szokásból az általa elfogott pókokat mind megette.

Sikeres nap volt, mert Tódor egy addig ismeretlen pókfajt talált, amiért Rozalindától csókot kapott. No ez a csók is ismeretlen volt addig, - mármint Tódor számára. Igaz, Tódor "Szerelmes bennszülöttek" című kiadatlan könyvének egyetlen kézirata aznap eltűnt, de Tódor erre csak legyintett: úgysem kellett volna senkinek!

Pókkereső hetek következtek. A tudós leány, Rozalinda, önkéntes segítőjét, Tódort időnként csókokkal jutalmazta, de annak ez százszorosan jobban esett, mintha pénzt kapott volna. Ám a legény többször hozzátette: nem érdemel csókot, dícséretet, ő csak egy szegény, sikertelen, tehetségtelen ördög!

A leány azonban eltűnt egy időre, és ott, ahová eltűnt, összesúgott-búgott a törzsfőnökkel, meg a törzs varázslójával. Megegyezett velük: hozzákötözik egy oszlophoz, persze, csak lazán, utána meg odacsalogatják azt a kissé gyámoltalan fehér embert, Tódort, hogy éjszaka megszabadíthassa. Kell ám férfiszívnek az önbecsülés, mint pókhálónak a légyberepülés!

Így is történt. Tódor alkonyatkor a hátizsákjába tette Bambusz Misit, és szívében mindenre készen elindult Rozalinda keresésére. Ösvényre lelt, ez figyelmeztette: itt mások is laknak, valószínűleg bennszülöttek, leányrablók. Utóbbira az eszeveszett dobolás is utalt, ami egyben segített is, nehogy elvétse az irányt.

Ment minden, mint a karikacsapás. Megtalálta a tábort. A bennszülöttek aludtak, legalábbis Tódor így hitte. A fehér oszlophoz kikötött leány is előtűnt, lengedező fehér ruhájában. Tódor eloldozta a leány kötelékeit. Ekkor az egyik bennszülött felugrott, kiáltozott. Rozalinda tanácsára Tódor néhányszor a levegőbe lőtt, ijesztésül. A bennszülöttek engedelmesen, lármásan ijedeztek, de legjobban az a levegőben szálló bagoly ijedt meg, amelyiknek a szárnyát kissé súrolta egy puskagolyó, ám szerencsére az sem sérült meg.

Tódor most már bevallotta a tudós leánynak: szereti. Ha a leány elfogadja őt, annak ellenére, hogy ő szegény...

Rozalinda csókkal válaszolt. Másnap egy bennszülött jelent meg, aki - a törzs által felajánlott béke jeléül - fehér színű pókot hozott az egyik barlangból, no meg a törzsfőnök javaslatát: tartsák náluk az esküvőt. Egyet se féljenek, de még egy felet se!

Néhány hét múlva erre is sor került. Kevés látványosabb esküvő volt, mint Tódor és Rozalinda esküvője! Minden bennszülött leány piros virágokat hordott a hajában, a bennszülött férfiak pedig élénkpiros gatyában táncoltak. Váratlanul egy repülőgép is megjelent, hatalmas csomagot dobott le a magasból. Szerencsére senkinek sem esett a fejére a lakomázó lakodalmi társaságból.

A csomagban többek között aranyból, ezüstből, vörösrézből készített remekművű ékszerek voltak. Ezeket az ujdonsült feleség, Rozalinda szétosztotta a törzsbeliek között. A törzsfőnök díszes pisztolyt kapott, töltényekkel. Kövér felesége huszonnégy karikából álló arany karperecet. A varázsló ezüstkígyó-fejű ébenfabotot.

No és újságok is voltak a csomagban. Most ámult ám el Tódor, az újságcímeken! Ilyeneken:

PIROSVIRÁG ROZALINDA, a dúsgazdag természettudós, és ERDŐNÉZŐ TÓDOR, a világhíres író romantikus házassága az őserdőben!

A "SZERELMES BENNSZÜLÖTTEK" című könyv most került ki a nyomdából, de máris az utolsó példányig elkapkodták! Hosszú sorok a könyvüzleteknél, mindenki meg szeretné vásárolni "Az őserdei népek családi szokásai" második kiadását!

Néhány év múlva Rozalinda és Tódor már négyesben kutatott a pókok után. Négyük közül kettő gyermek volt: a kis Rozalinda, - meg a másik három kedvence, Bambusz Misi, a majomgyerkőc.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!