A bölcselő és barátja egy idegen országban, a kávéházban üldögéltek, amikor nagy zaj támadt az utcán. Szélesre tárták az ablakot, kinéztek. Hatalmas, örömittasan üvöltöző tömeg áramlott oda, ahol egy pulpitusról a magát ugyancsak sok mindenre felkentnek tekintő, nagyhangú, öntelt vezérük szónokolt.

- Nocsak-nocsak! - jegyezte meg gúnyosan a bölcselő barátja. Csak nem tört ki és győzött máris a forradalom?! Legalábbis a szónok szavaiból valami ilyesféle csacskaság jutott most el a füleimhez... A macskát oroszlánnak, az oroszlánt kiscicának, a hazugokat igazmondóknak, az igazmondókat hazugoknak nevezik ebben a fordított országban...

- Hát igen... fordított ország ez, ebben a fordított világban! Attól félek, hogy ebben a ferdítő fordítottságban hiába várja sorsa jobbra fordulását, no ha nem is mindenki, de a kinti ordítozók és szájtátiak nagyrésze - jegyezte meg a bölcselő, majd felhörpintette a kávéját. Barátja már előbb kiürítette a csészéjét.

- No de akármint van is a van, azért, amint az az okos kis néptanító írta egyszer, a nép szava Isten szava... - tette hozzá a bölcselő barátja.

- A nép szava Isten szava, ha a szavakat Isten adta a szájába, de ha az Ördög, akkor... Ismered jól a történelmet, ezé az országét is! No és nagy különbség van nép és Nép között... Ha ez a népecske most a másik tábor jelszavait ordítozná, az is oly messze lenne Isten szavától, mint... Már úgy értem: annak szavától, akit joggal lehetne Istennek nevezni! - legyintett rezignáltan a bölcselő.

- Mi már felhörpintettük a feketelevesünket, de hány kint üvöltöző örvendezőnek hátra van még a feketeleves! - vonta meg vállát a bölcselő barátja. Rég elment a török, s maradtak a tőrök! No utóbbiakkal nagyvilágban, kisvilágban még mindig az a divat, hogy inkább hátulról...

(2010)