Feltöltve: 2010-04-09 18:35:40
Megtekintve: 3977
Patak
Van-e hal a patakban, -
avagy haltól lakatlan?
- kérdeztem. Egy béka ott
így brekegett, kvartyogott:
- Kvak, kvak, kvak! Van? Nincs? Brekbrek,
brek-brek-brek-brek, keresd meg!
A nád közé belestem,
s a patakba beestem!
No ez baj volt, de nem nagy:
csak térdig ért a patak.
Rögtön láttam: pici hal
a patakban mint nyaral!
Táncoslábú vizipók
itt is volt, meg ott is volt.
Vizicsiga feketén
csúszott hínár levelén.
Szitakötő, nagyszemű,
szárnyán szállt a gyönyörű:
szivárványszín égi csend
ölelt kéklő végtelent...
Felbrekegett békahad.
Barátom lett a patak.
Fűzfa alól néztem én
fecskék ívét, és a fény
arany lángján át, meg át
lengett árnyék, fűzfaág...
Vizek partján csodaszép
nyüzsgés, földi s égi nép
hoz eléd sokszáz csodát:
ezüstzölden ing a nád,
sás-kard éle villanó,
s hopp! elugrik zöld manó,
de csillagtánc felragyog,
s ha figyelsz, hallgathatod,
mint mond bűvös, halk mesét
földi s égi messzeség...
avagy haltól lakatlan?
- kérdeztem. Egy béka ott
így brekegett, kvartyogott:
- Kvak, kvak, kvak! Van? Nincs? Brekbrek,
brek-brek-brek-brek, keresd meg!
A nád közé belestem,
s a patakba beestem!
No ez baj volt, de nem nagy:
csak térdig ért a patak.
Rögtön láttam: pici hal
a patakban mint nyaral!
Táncoslábú vizipók
itt is volt, meg ott is volt.
Vizicsiga feketén
csúszott hínár levelén.
Szitakötő, nagyszemű,
szárnyán szállt a gyönyörű:
szivárványszín égi csend
ölelt kéklő végtelent...
Felbrekegett békahad.
Barátom lett a patak.
Fűzfa alól néztem én
fecskék ívét, és a fény
arany lángján át, meg át
lengett árnyék, fűzfaág...
Vizek partján csodaszép
nyüzsgés, földi s égi nép
hoz eléd sokszáz csodát:
ezüstzölden ing a nád,
sás-kard éle villanó,
s hopp! elugrik zöld manó,
de csillagtánc felragyog,
s ha figyelsz, hallgathatod,
mint mond bűvös, halk mesét
földi s égi messzeség...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!