Feltöltve: 2010-04-09 13:25:55
Megtekintve: 1996
A Hét Lakat Erdeje
Hallottatok már A Hét Lakat Erdejéről? Még nem? Nos, én nem teszek lakatot a számra, nem hogy hetet, de egyet sem, - mesélek róla. A király, amikor vadászni indult derék apródjával, Nininünükével, tréfásan odaszólt az udvari szakácsnak:
- Nyulat hozunk, lehet, hetet. Ebédre majd megsütheted!
-
Nyúlvadászathoz azonban nem elég a puska. Nyúl is kell hozzá. Tapsifüles viszont nem mutat- kozott egy sem. A rímelgetést szerető Nininünüke meg is jegyezte:
- Ezek felségsértő nyulak! Mind elbújt, fület sem mutat
- Selymes kukoricahaj! Bajnak baj, de nem nagy baj! - vígasztalta apródját és önmagát a király. Fácánt lövünk akkor hetet, sőt, még többet is, ha lehet
Különös módon fácán sem röppent fel előttük, egy sem. Nininünüke meg is jegyezte:
- Felségsértő fácánok! Udvarunkba nem vágytok?! Akkor legszebb minden fácán, mikor már a tálban, tálcán
- Sebaj, piros bimbó, ingó, ringó hintó! - vígasztalta apródját és önmagát a király. Őzet lövünk akkor, hetet. Őzgerincnél jobb mi lehet? Szakács várja lázas vággyal, s feltálalják áfonyával
Áfonya ide, áfonya oda, őzek sem időztek ott, ahová a király apródjával elérkezett. Nininünüke meg is jegyezte:
- Felségsértő őzek! Valamit kifőztek! Mind elment négylábon. Nyomuk sem találom
A királyon is kezdett erőt venni a tanácstalanság, még jobban, mint előző nap az udvari tanácsban, amikor aranyvállpántosainak kacifántosan elkanyargó körmondatait hallgatta.
Ám a türelem rózsát terem, és a balszerencse búbjára is barackot nyomhat a szerencse. Így történt most is. Törpe ugrott elő kitudjahonnan. Nininünükének a térdéig ért, a királynak még addig sem. Piros volt a nadrágja, sárga az inge, zöld a süvege.. Lábán rikítóan lila csizma csiricsáréskodott. No szóval ízléstelenül öltözködött, de igen fölényesen lökte légbe szavait:
- Nincs nyúl, fácán, őz? Hát, kérem, ne essenek búba mégsem! Könnyen búbaeső balga, megmondta a búbosbanka. Egy úr ÉNRÁM nem hallgatott. Nem is lőtt le hét lakatot! Önöknek több esze lehet: lőjjék hát le mind a hetet!
Nininünüke úgy gondolta, hogy a törpének több van egy kerékkel, elkerekezhet, de a király óvatosabb volt, így szólt:
- Tarka törpe ne habozz: vezess a hét lakathoz! Mi lesz érte köszönöm, ha e hetet lelövöm?!
A törpe nem rejtette véka alá véleményét, ezt jól tette, mert nem is volt nála véka:
- Ha lehull a hét lakat, a királylány már szabad! Lesz egy torony lakatlan, melyen most hét lakat van. Lehet: eljő alkalom, s vele víg lakodalom
A törpe igazat szólt. Félóra járásnyira megtalálták a tornyot. Hétszer dördült el a király puskája, hét lakat ugrott le a torony vasajtajáról. Kitárult az ajtó és megjelent a torony foglya. A királynak még a lélegzete is elállt. Ilyen szép, mosolygós leányt sohasem látott még! Ruhája piros selyemből készült és, ahogy kilépett a toronyból, azonnal körbevették az énekesmadarak, feje fölött pedig koszorút fontak röptükből csodálatos színekben pompázó pillangók. A locsifecsi törpe nem várta meg, amig a leány megszólal, máris elkezdte magyarázni:
- Aki ide zárta: sárkány. Tudom, nevettek majd láttán! Nagy fejében kicsi az ész, s hozzáteszem: nem is vitéz. A nincs-bajnál nagy a szája, ám bajban elbújik. Gyáva!
Hamarosan megjelent maga a sárkány is. Akkora volt, mint egy jól megtermett dombocska, amelyen malomkő a gombocska! No de hiába volt ilyen nagy, amikor a király rászegezte a puskát, azonnal térdre esett ijedtében, és kegyelemért könyörgött.
A jószívű királykisasszony megszánta elrablóját. Így szólt a királyhoz:
- Ne lőjje le, felséges úr! Büntetést érdemel, de nem bánt velem velem rosszul. Igaz, egyszer fácánsültet kértem tőle, és sültcsirkét hozott helyette ez a fajankó
A király megkönyörült a sárkányon, akinek büntetésből háromszázszor le kellett körmölnie: MEGÍGÉREM, HOGY TÖBBÉ SENKIT SEM FOGOK ELRABOLNI, ÉS ÉLETEM VÉGÉIG HŰSÉGGEL SZOLGÁLOM MAJD A KIRÁLYT ÉS CSALÁDJÁT: No képzeljétek csak el milyen kínok között körmölte le ezt a sárkány otromba mancsaival, és milyen macskakaparássá sikeredett!
A király feleségül vette a királykisasszonyt. Az erdőt pedig, ahol megtalálta szíve vágyát, boldogságát, elnevezte A Hét Lakat Erdejének.
- Nyulat hozunk, lehet, hetet. Ebédre majd megsütheted!
-
Nyúlvadászathoz azonban nem elég a puska. Nyúl is kell hozzá. Tapsifüles viszont nem mutat- kozott egy sem. A rímelgetést szerető Nininünüke meg is jegyezte:
- Ezek felségsértő nyulak! Mind elbújt, fület sem mutat
- Selymes kukoricahaj! Bajnak baj, de nem nagy baj! - vígasztalta apródját és önmagát a király. Fácánt lövünk akkor hetet, sőt, még többet is, ha lehet
Különös módon fácán sem röppent fel előttük, egy sem. Nininünüke meg is jegyezte:
- Felségsértő fácánok! Udvarunkba nem vágytok?! Akkor legszebb minden fácán, mikor már a tálban, tálcán
- Sebaj, piros bimbó, ingó, ringó hintó! - vígasztalta apródját és önmagát a király. Őzet lövünk akkor, hetet. Őzgerincnél jobb mi lehet? Szakács várja lázas vággyal, s feltálalják áfonyával
Áfonya ide, áfonya oda, őzek sem időztek ott, ahová a király apródjával elérkezett. Nininünüke meg is jegyezte:
- Felségsértő őzek! Valamit kifőztek! Mind elment négylábon. Nyomuk sem találom
A királyon is kezdett erőt venni a tanácstalanság, még jobban, mint előző nap az udvari tanácsban, amikor aranyvállpántosainak kacifántosan elkanyargó körmondatait hallgatta.
Ám a türelem rózsát terem, és a balszerencse búbjára is barackot nyomhat a szerencse. Így történt most is. Törpe ugrott elő kitudjahonnan. Nininünükének a térdéig ért, a királynak még addig sem. Piros volt a nadrágja, sárga az inge, zöld a süvege.. Lábán rikítóan lila csizma csiricsáréskodott. No szóval ízléstelenül öltözködött, de igen fölényesen lökte légbe szavait:
- Nincs nyúl, fácán, őz? Hát, kérem, ne essenek búba mégsem! Könnyen búbaeső balga, megmondta a búbosbanka. Egy úr ÉNRÁM nem hallgatott. Nem is lőtt le hét lakatot! Önöknek több esze lehet: lőjjék hát le mind a hetet!
Nininünüke úgy gondolta, hogy a törpének több van egy kerékkel, elkerekezhet, de a király óvatosabb volt, így szólt:
- Tarka törpe ne habozz: vezess a hét lakathoz! Mi lesz érte köszönöm, ha e hetet lelövöm?!
A törpe nem rejtette véka alá véleményét, ezt jól tette, mert nem is volt nála véka:
- Ha lehull a hét lakat, a királylány már szabad! Lesz egy torony lakatlan, melyen most hét lakat van. Lehet: eljő alkalom, s vele víg lakodalom
A törpe igazat szólt. Félóra járásnyira megtalálták a tornyot. Hétszer dördült el a király puskája, hét lakat ugrott le a torony vasajtajáról. Kitárult az ajtó és megjelent a torony foglya. A királynak még a lélegzete is elállt. Ilyen szép, mosolygós leányt sohasem látott még! Ruhája piros selyemből készült és, ahogy kilépett a toronyból, azonnal körbevették az énekesmadarak, feje fölött pedig koszorút fontak röptükből csodálatos színekben pompázó pillangók. A locsifecsi törpe nem várta meg, amig a leány megszólal, máris elkezdte magyarázni:
- Aki ide zárta: sárkány. Tudom, nevettek majd láttán! Nagy fejében kicsi az ész, s hozzáteszem: nem is vitéz. A nincs-bajnál nagy a szája, ám bajban elbújik. Gyáva!
Hamarosan megjelent maga a sárkány is. Akkora volt, mint egy jól megtermett dombocska, amelyen malomkő a gombocska! No de hiába volt ilyen nagy, amikor a király rászegezte a puskát, azonnal térdre esett ijedtében, és kegyelemért könyörgött.
A jószívű királykisasszony megszánta elrablóját. Így szólt a királyhoz:
- Ne lőjje le, felséges úr! Büntetést érdemel, de nem bánt velem velem rosszul. Igaz, egyszer fácánsültet kértem tőle, és sültcsirkét hozott helyette ez a fajankó
A király megkönyörült a sárkányon, akinek büntetésből háromszázszor le kellett körmölnie: MEGÍGÉREM, HOGY TÖBBÉ SENKIT SEM FOGOK ELRABOLNI, ÉS ÉLETEM VÉGÉIG HŰSÉGGEL SZOLGÁLOM MAJD A KIRÁLYT ÉS CSALÁDJÁT: No képzeljétek csak el milyen kínok között körmölte le ezt a sárkány otromba mancsaival, és milyen macskakaparássá sikeredett!
A király feleségül vette a királykisasszonyt. Az erdőt pedig, ahol megtalálta szíve vágyát, boldogságát, elnevezte A Hét Lakat Erdejének.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!