Bármi is a véleményem erről a 2010-es parlamenti választási kampányról, amelyből 12 éppen a megszokott egy tucat, annyi bizonyos: számos jelszava nagyon hasznos lehet. No nem az országnak, - melyik párt olyan idióta, hogy saját maga haszna helyett (vagy legalábbis mellett) az országéval is törődjön?!

Ám azért, - nagyon átvitt értelemben - mégis hasznosak lehetnek ezek a jelszavak azoknak, akik valódi értelmüket nem kutatják (az veszélyes gondolatokat szülhet!), hanem értelmüket (a jelszavakét) egészen más értelemre viszik át.

Megy a szegény kis- vagy középnyugdíjas, oszt' ráordít egy plakátsorról: "ITT AZ IDŐ!" Ebből - látszólag - Petőfi kiált a mai magyaroknak, hogy kellene valami (még ha abból végül Világos is lesz!), valójában azonban a jámbor kis- vagy középnyugdíjast arra figyelmezteti: "Itt az idő, hogy tejet is vegyél a boltban, ne csak zsemlyéket, ha tejeskávét akarsz inni!"

A kis- vagy középnyugdíjas hálásan néz a sorsra, a plakátsorra, amelyik figyelmeztette erre, - bármi is volt az eredeti plakátszándék.

Nagyon jó jelszó ez az "Itt az idő!" Valamire mindig itt az idő, így a jelszó mindig hasznosítható valamire, csak ki kell gondolni, hogy mire. Igaz, kicsit hiányolom a másik választási jelszót: "Nincs itt az idő!"

Egész sor dologra most nincs itt az idő, - de mégis azt hirdetik, hogy itt van rá az idő, - ám ne nyugtalankodjon senki! A parlamenti választások után majd kiderül: ezekre nem volt itt az idő, ezek csak áprilisi tréfák voltak, medvebocs!

Megy a kis- és középnyugdíjas, mondjuk, az "ellopott Budapesten", és kissé csodálkozik: nini, itt van Budapest, nem lopták el (vagy azóta a tolvajok visszahozták?)! Ám nem csupán csodálkozik, hanem azt is látja: a régi Budapest ez, sajnos, lehangoló pártokkal, lehangoló ellenzékkel, lehangoló felhangoltakkal, és a szokottan lehangolt, fekete, választási Ady-zongorával ("Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora. Vak mestere tépi, cibálja, Ez az élet melódiája.") Ó, Budapest, budásan fura Pest! Bárcsak tényleg ellopott volna valaki!

Sokat mond az is más falragaszokon: "Új jelölt, új program". No ez már döfi! Ez a párt képes volt lejárt régi programja helyett újat adni a választópolgároknak. Meg új jelöltet is, még ha az ugyanolyan régi is, mint más pártoknál a legtöbb jelölt. Kedves ország ez! Megújulnak a régi arcok, új ruha, új mosoly, új smink,
új óriásplakátok tömege, - kerül amibe kerül (mármint az országnak!).


Ám ez is hasznosítható, - kellőképpen átvitt értelemmel. A jámbor kis- és középnyugdíjas előveszi cédulácskáját, amire reggel felírta a napi teendőket, nehogy elfelejtse, ellenőrzi, kiderül: elfelejtette beírni a postai csekkfeladást a villany- és gázszámlát illetően, no meg néhány mást dolgot is, új napi programot csinál hát, és a fontosabbnak ítélt programpontokat megjelöli, nagy felkiáltójellel. Új program, új jelöltekkel, Új Magyarország, új fából vaskarika!

"Jön az igazság, közelebb, közelebb..." - olvassa a jámbor kis- és középnyugdíjas a figyelmeztetést, igen nagy betűkkel ott vannak az utcán, a lámpavasra akasztott nagyalakú nyomtatványon, nem is kell elővenni a szemüveget. Kicsit eltűnődik azon, hogy e kis országban (és a nagy világban) mi különbözteti meg az igazságot a hazugságtól, de nem kell sokáig tűnődnie, hiszen egy élet megtanította rá: az igazság az a hazugság, amit átcímkéznek, és kellő erőszakkal az agyakba bédöngölnek. Kicsit is el is szontyolodik ismét, mert arra gondol: három a magyar igazság, negyedik a ráadás, - osztán az ilyesféle igazságból egy is sok, nemhogy három, - de még ráadásul ráadással!

Megy tovább a kis- és középnyugdíjas, és egyre szomorúbb lesz: olyan előkelő helyen áll a korrupció terén ez a kis ország a világban, a legkorrupciósabbak között van, - őt mégsem korrumpálja senki, pedig de ráférne!

No igen, ahogy a közmondás tartja: szegény nyugdíjas embert ág is húzza... és megvesztegetni sem akarja senki...

(2010)

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)