Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2010-03-08 18:07:00
Megtekintve: 2042
Egy cica, meg egy ravasz egér története
Hol volt, hol nem, hol ló volt, holló nem, - volt egyszer egy nagyon ravasz egér: Ittésmárott Teofil.
No meg volt ott egy kedves cicakandúr is, Ügyesbajos Ferdinánd. Ügyes volt Ferdinánd sok mindenben, így az egérfogásban is, bajos csupán egyetlen egér: Ittésmárott Teofil miatt.

Nem is volt már más egér Nagyfejszés Ferencék portáján. Ám ez az egy túltett két tucat egeren! Egyrészt nagyon gyorsan futott, másrészt az esze sem álldogált és bámészkodott-bambulgatott.

Nagyfejszés Ferenc úgy szerette Ügyesbajos Ferdinándot, mintha a gyereke lett volna ez a barnabundás cica. Felesége, született Kisbaltás Amália is osztozott ugyan a cica kedvelésében férjével, de azért ő, mint gondos gazdasszony, megkövetelte Ferdinándtól a ház teljes egértelenségét. Időnként e versikével oktatgatta a cicát, de még mutogatta is neki a teendőt egy képeskönyvből:

A jó cica, itt e kép:
egérke farkára lép!
Látod?! No és érted hát?
Nem kell egér, mert az rág!
Másét rágja, s az nem szép...
Kapd el a bőrköpenyét!

Nagyfejszés Ferenc bájos és gyönyörűséges felesége, született Kisbaltás Amália nem csupán egérfogásra bíztatta Ferdinándot, hanem segített is neki az utolsó házbeli egér cicamancsba juttatásában. Egérfogókat állított fel, melyekbe sajtdarabkát helyezett.

Sajnos, ez a fajta csapda Teofilt be mégsem csapta! Sőt, az egérke mesteri módon kilopta a csapdákból a sajtdarabkákat. Utóbb Ferdinánd cica kételkedni kezdett abban, hogy gazdasszonya jól helyezi-e el a sajtdarabákat, ezért megpiszkálta az egyik csapdában a csalétket. Ebből kétféle baj származott: 1. a csapda megütötte a cica mancsát, de ez volt a kisebbik baj, a nagyobbik az volt, hogy 2. gazdasszonya, Amália ezt meglátta, és félreértette. Nagyot kiáltott:
- Most megvagy, te kis mihaszna! Te tűnteted el a csapdákból a sajtot! Most már mindent tudok!

Nem tudott mindent, de ezért ne rójjuk meg ezt az elkedvetlenedett kedves asszonykát: hányan képzelik magukról, hogy mindent tudnak, mikor pedig...!

Amália elpanaszolta a dolgot a férjének, aki azonban másként látta azt, amit a felesége látott, de az ő látása sem volt mentes némi tévedéstől:

Lehet, de, talán épp te tetted,
hogy a sajtot kifelejtetted...
Múltkor ajkad nyílt kedves szóra,
de kezed a levest elsózta...
No sajthiány, sóbőség nékem
nem izgalmas, - de csókod kérem!

Férje átölelte Amáliát, és a csókok közepette sajt, só, de még bizonyos fokig Ferdinánd cica is eltűnt jóidőre a szerelmes pár gondolataiból.

Ám a gazdasszony gazdasszony maradt, Teofil pedig ravasz egér, a cica meg Teofil fülönfogásában továbbra is sikertelen...

Ám eljött egy pillanat, amikor Teofil kötélen mászott. No nem a cirkuszban, nem is a cirkuszhoz, hanem a kolbász irányában, feltehetően a kolbászért. Meglátta ezt Ferdinánd, rángatni kezdte a kötelet. Megijedt Teofil, mert kötélről cicaszájba esni nem ugyanaz, mint kolbászra leheveredni. Végsőkig megfeszítette erejét, és sikerült elérnie a kolbászt, megbújnia mögötte. A gazdasszony csak azt látta: Ferdinánd rángatja kötelet, nagyot kiáltott hát:
- Most megvagy te kis mihaszna! Te le akartad rántani a kolbászt, magadhoz! Most már mindent tudok!

Nem tudott mindent, de ezért ne rójjuk meg ezt az elkedvetlenedett kedves asszonykát: hányan képzelik magukról, hogy mindent tudnak, mikor pedig...!
Amália elpanaszolta a dolgot a férjének, aki azonban másként látta azt, amit a felesége látott, de az ő látása sem volt mentes némi tévedéstől:

Lehet, cicánk, a Ferdinánd,
úgy gondolta: kolbászt leránt,
s lent, egértől, az őre lesz,
mert füle hallott némi neszt...
Emlékezz rá, Amáliám,
Te is számítottál reám,
hogy mennydörgéstől védjelek,
és karjaimba kérjelek...

Amália emlékezett erre, nagyonis jól, no és egykettőre ott volt férje karjaiban most is aki átölelte Amáliát, és a csókok közepette kötél, kolbász, de még bizonyos fokig Ferdinánd cica is eltűnt jóidőre a szerelmes házaspár gondolataiból.
A cica azonban megfogadta: elkapja Teofilt. Sajnos, Teofil is megfogadta: nem hagyja magát. A cica azonban a verébleső verandáról észrevette Teofilt egy nagy tökön. Kenesei kemence, piros kenyér, szerencse!
No igen, de Teofil is észrevette a cicát. Gyorsan lyukat rágott a tökbe, és belefúrta magát a tök belsejébe. Fúrta ám a cica oldalát, hogy miként vegye ki onnan Teofilt!

Ki tudja, hogy mi lett volna, ha nem jön oda a gazda, Nagyfejszés Ferenc, tökbegyűjtőként. A nagy tök felkerült a szekérre, a többi tök közé. Ott már kikerült Ferdinánd cica tökpiszkálási lehetőségei közül. Vitték az egeres tököt is, a vásárba. Nem is tudták róla, hogy egeres...

A vásárban mindenki jó vásárt csinált: Nagyfejszés Ferenc erre akkor jött rá, amikor a tökökért kapott pénzt számolta, Teofil akkor, amikor rájött: Kerekhasú Kelemen, aki megvette a tököt, portáján nincsen macska, Ferdinánd cica pedig e vásár révén megszabadult a ravasz Teofiltól, és áttérhetett a verébfigyelésre.
Utóbbiban nem akármilyen társa akadt: Vörösciccmic Cecília cicahercegnő!

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!