Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2010-02-18 10:09:08
Megtekintve: 1891
Holocaust, álmok, télvégi táj, szomorúság
A télvégi táj, a megszikkadt, de még bőséges, ám itt is, ott is szennyezett hóval, és a fekete fákkal, utakkal igen lehangoló. Elsősorban talán azért, mert nincs minek örülni. A varjak kis zömök medve-léptekkel járnak a havon. Csillogó szemükben élelmesség, kíváncsiság, kutatás.

A képernyőn valamiféle elviselhető, nem túl ostoba vígjátékot keresek. A legtöbb csatornán azonban csak Korunk Hősei szónokolnak. Botrányok, hazudozások, ferdítések, elhallgatások, amerikai stílusú erőszakos, olykor ráadásul ízléstelen reklámok, ál-műsorok, melyek célja a lakosság figyelmének elterelése a valódi problémákról, az igazságról...
A magyar parlamentben most éppen a "holocaust törvény" tárgyalása folyik. Az ellenzék, úgy hírlik, elfogadná azt, hogy a "holocaust tagadása" legyen Magyarországon is, mint néhány európai országban, bűntett, de hasonlóképpen a "kommunizmus áldozatainak" tagadása is.

Már maga ez a helyzet rámutat a kapitalista társadalom (piacgazdaság) alapvetően jellemző erkölcsi arculatára: a becstelenségre, amely az egész országot átformálta. Két tipikus állampolgár van: az érdek-ostoba és a ténylegesen ostoba, vagy legalábbis igen alacsony szellemi színvonalú, akit a nagyméretű manipulációkkal könnyű becsapni, megtéveszteni. Természetesen vannak becsületesen gondolkodó, értelmes emberek is, de ezek hangja alig-alig hallható.

A holocaust tényét épeszű és tisztességes ember nem tagadhatja. Maró gúnnyal írtam erről "A Holocaust Nagy Tagadója" c. szatírikus írásomban. Más kérdés, hogy a holocaust tagadásáért bárkit megbüntetni nem ésszerű dolog. Ha valóban a tagadás erkölcsi elítélése a cél, akkor nyíltan, őszintén fel kellene tárni a közoktatásban, valamint a lakosság felvilágosításának többi területén azokat a társadalmi-gazdasági körülményeket, okokat, amelyek a holocausthoz vezettek. Ennek lehetne az az eredménye, hogy a holocaust tagadóját maga a közvélemény ítélje el, az ilyen véleményt az emberek ostobaságnak tartsák. Miért nem innen történik közelítés a holocaust emlékéhez? Kinek érdeke, hogy ez a felvilágosítás (részleteket illetően és érzelmi áthangolással!) ne történjen meg? Ezen kellene elgondolkozni, de ez az átgondolás aligha várható most. A büntetőjogi megközelítés inkább éppen ellenkező az eredményre vezethet: az antiszemitizmus erősődésének kedvez.
A becstelenség még nyilvánvalóbb annak számára, aki elgondolkozik azon: no és nem hasonló a helyzet a "kommunizmus áldozatainak" tagadásával? Ez is legyen büntetőjogi kategória? Nyilvánvaló ostobaság lesz, ha így lesz. Eszmék nevében, még ha bármilyen szépek, nemesek voltak is, rendszerint sok kegyetlenséget követtek el a történelemben. Ezt miért kellene letagadni, ha becsületesen gondolkozik valaki? Miért kellene akkor BÁRMILYEN TÉNYT letagadni?! A legkülönbözőbb vallások elvakult hívei hány áldozatot követeltek a történelem során? Ne csupán az inkvizícióra gondoljunk példaként, hanem a vallásháborúkra, erőszakos hittérítésekre más földrészeken, de még az egyházak két világháborúval kapcsolatos szerepe is ide tartozik. Még akkor is, ha bújtattak, segítettek védtelen embereket is, mert az is igaz. Ám megáldották a fegyvereket és...Ha összeszámolja az áldozatokat, bizony, a tisztességesen gondolkodó ember egészen más intézkedéseket látna jónak, az emberiség érdekeit szolgálónak, mint amilyenek tapasztalhatóak napjainkban is a világban.
Egy ilyen kis ország, mint Magyarország, természetesen nem is játszhatná ezt a jelenlegi, egyrészt nevetséges, másrészt visszataszító szerepet, ha nem ugyanez érvényesülne a nagyvilágban.

Erkölcsileg sok minden és sok mindenki ment tönkre, süllyedt mélyre Magyarországon az 1989-es rendszerváltás óta. Ami addig sem volt erkölcsileg jó, elfogadható, az még sokkal rosszabb lett. Ezzel - érthető, de szomorú okokból - a 2010. évi választások utáni Magyarország sem fog szembenézni, mert a társadalmat vezető rétegek érdekeivel ez a becsületes szembenézés merőben ellentétes.

Kinézek ablakomból a télvégi tájra és József Attilára gondolok.

"Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát." - írta a Költő Ars poetica című versében.

A mai költészetben, irodalomban, közéletben, mindennapokban hányan lépnek túl a mai kocsmán, legalább az ország érdekeit tekintetbe vevő becsületes értelemig? Én nem látok ilyeneket, - a "szolga ostobát adókkal" viszont, mint a szólás mondja, Dunát lehetne rekeszteni.

Szomorú!

(2010)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)





Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!