A Mikulás sokáig Mikulás volt, de azután Télapó lett, ám nem mindenkinek, mert egyeseknek a továbbiakban Télapó, másoknak továbbra is csak Mikulás, többeknek pedig otthon Mikulás, hivatalukban Télapó. Utóbbiaknak vigyázniuk kellett, hogy mikor, hol mikulásoznak, mikor, hol télapóznak.
1989 óta a Mikulás mindenkinek Mikulás, sőt, sokaknak Szent Miklós püspökként. Lényegében ez a Mikulás-Télapó Hungarian karrierje - eddig.
A kicsi gyermek hiszi, hogy a szülők /rokonok/ hiszik: ő hiszi a Mikulást. Persze, nem hiszi, de naiv szülei /rokonai/ tényleg elhiszik neki: hiszi. Nagyobb gyermeknél ez a hit már teljesen a gyermek-szülő kompromisszumon alapul, mely kompromisszum az életre nevel. A nagyobb gyermek így tanulja meg, hogy nagyobb hit-színlelés nagyobb mikulásajándékkal jár, feltéve, ha a szülők pénztárcája Mikulásbarát, de gyakorlatilag mindig az, csak az a kérdés: mennyi benne a pénzecske?
Tisztelt Olvasóim /de csak a Tisztelteket!/, mint máskor is, érdekes és hasznos dologra tanítom meg most: a Mikulás-tesztre. A Mikulás-teszt igen egyszerű: a jó gyereknek /a rossznak is, hiszen mind a jó, mind pedig a rossz homályos, vagy könnyen homályossá tehető, relatív fogalom!/ érdemes kitennie december 5-én este cipőit /csizmáit stb./ az ablakba. /Szülők cipőit, csizmáit is kiteheti a gyerek, bár nem minden Mikulás kedveli ezt az élelmességet, node, azért, próba - szerencse, ha pedig nem az, még mindig ott vagyunk, ahol addig./
Nos, HA reggelre csokoládé, csörgő dió, kevésbé, de szintén csörgő mogyoró, meg különféle játékok vannak a lábbelikben, akkor a teszt POZITÍV. HA viszont a cipők /csizmák stb./ eltűntek, akkor a teszt NEGATÍV. Előbbi azt jelenti, hogy a Mikulás járt arrafelé, utóbbi pedig azt, hogy NEM a Mikulás. /Azt, hogy ki járt arrafelé, majd az annak ki nem derítésére, valamint a szokásos hivatalos vállrándításra illetékes nem deríti ki, vagyis a rendőrség, utóbbinak nem akarom elvenni a kenyerét./
A Mikulás olykor nem az ablakba, a jó /vagy rossz/ gyerek cipőjébe teszi az ajándékot, hanem személyesen adja át az illetékes gyereknek. Itt már bonyolultabb teszt alkalmazandó annak eldöntésére, hogy a Mikulás csengetett-e be, - vagy pedig nem a Mikulás. Egy példával igyekszem megvilágítani a dolgot, az életből vett példával!
Mondjuk, pirosruhás Mikulás csönget be K. Pistikéékhez, diszkréten, akkor, amikor a szülők nincsenek odahaza /azokkal semmi dolga a Mikulásnak!/, hanem csak K. Pistike /persze, a legjobb, legdiszkrétebb, ha még Pistike sincsen otthon, de Pistike jelenléte azért eloszlathatja a szomszédok bizalmatlanságát, bár Hungaryban nemigen szokott szomszéd szomszédra figyelmet fordítani, hacsak nem veszekedés céljából/. A Mikulás becsönget, Pistike ajtót nyit, látja, hogy a Mikulás áll az ajtóban, beengedi. A Mikulás két szelet csokoládéval és nagy dícséretekkel halmozza el Pistikét, aki iszonyúan kevesli az ajándékot, de a szigorú tekintetű Mikulásnak nem meri szóvátenni ezen vélekedését, mert annak tekintetéből sok minden egyéb is kinéz a csokoládén kívül. Mikulás, ahogy jött, elmegy, legalábbis látszólag, mivel nem egészen úgy megy el.
Később hazajönnek Pistike szülei. Mama a konyhában, papa a tévé előtt, másnap /vagy néhány nap múlva/ azonban kiderül, hogy a Mikulás nem volt igazi Mikulás, mivel hozott ugyan két szelet csokoládét 1 Ft értékben, viszont elvitte emlékbe a vitrinből a porcelántárgyakat, összesen százezer forint értékben, tehát a kár nettó 999 999 Ft. Először úgy látszik, hogy ez áfa nélkül, de később lesz �á!� és a �fa...�! is /néhány más díszítő jelző kíséretében/, mivel ez az ál-Mikulás nem volt olyan jószívű, mint Garay Háry Jánosa, aki a Napoleon életének megkegyelmezéséért kapott két császári aranyóra egyikét kapitányának, másikat hadnagyának ajándékozta, hanem elvitte az egyik szekrényből az aranyórát is, bársonytokkal /habár ne ítéljünk elhamarkodottan, hátha az ál-Mikulás is továbbajándékozási céllal vitte el az aranyórát!/.
Fenti esetből világos az erre alkalmazott teszt negatív eredménye: az illető NEM volt Mikulás /vagy, ha esetleg mégis az volt, akkor a tesztnek ez az eredménye ál-negatív, például abban az esetben, amennyiben harmadnapon, sűrű bocsánatkérések közepette, visszahozza az elvitt tárgyakat, magyarázattal: véletlenül a kezéhez ragadtak, ám ezirányban nem célszerű vérmes reményeket táplálni/.
Közeledik Mikulás-nap tájéka, ezért, még ha hiába teszem is, figyelmeztetni szeretném Tisztelt Olvasóim: nem mindenki igazi Mikulás, aki annak öltözik, és nagy zsákkal, nagy mellénnyel jön. Balgaság azt hinni, hogy ilyenkor minden becsöngető /vagy minden második becsöngető/ Mikulás. Néhány történelmi példával is alá szeretném ezt támasztani.
1944-ben, jóval Mikulás-nap előtt, becsengettek egy budai villába. A család azt hitte, hogy egy korai Mikulás jön /az akkori főkormányzómikulás hívei voltak/, vagy legalábbis a Télapó. Kiderült: az, aki jött, apónak apó, tél lelkűnek teljesen téliesen zord lelkű ugyan, de nem a Télapó, hanem a Gestapo, továbbá nem ajándékot hozott, hanem elvitte a ház urát egy kevéssé úrias helyre, ahol még, szegény szerencsétlen, a cigánymuzsikát is nélkülözni volt kénytelen.
Másik példa: 1944-ben, Mikulás-nap előestéjén, becsengettek egy pesti lakásba, a csengető nagy zsákot tartott a kezében. Bent azt hitték: a Mikulás jött meg, hozott egy kis szalonnát, vidékről. Tévedtek, mert a becsengető Nyilas Misi volt, de nem Móricz Zsigmond híres regényének gyermekfőhőse, hanem az akkori idők karszalagos, géppisztolyos főszereplője. Nem hozott szalonnát, viszont az egész családot elvitte, gyermekestül, majd pedig visszajött, a lakás értékeit zsákba tette, azt is elvitte, de nem utánuk, hanem egészen máshová. A lakás volt gazdái, szegények, később a Móricz-regény címét is átélték, kényszerűségből. Nyilas Misi /aki, mint említettem, nem azonos a Móricz-regény gyermekfőszereplőjével!/ 1945-ben ugyan elmagyarázta a dolgot, hogy, ugyebár, ő valójában csak a Mikulást helyettesítette, mert, ha nem viszi el őket, akkor elviszi más, továbbá a zsák csak azért volt nála, mert, ha nem fosztja ki a lakást, akkor kifosztja más. Ő viszont 1945 májusában visszadott az értékekből két fületlen gombot! E Mikulás-helyettesítőnek azonban akkor, átmenetileg, nem hitt senki, csak az ügyét tárgyaló Népbíróság.
Az 1950-es évek elején is vigyázni kellett a Mikulás-nap táján becsengetőkkel /de akkor már tudták egyesek, hogy vannak tavaszi, nyári és őszi álmikulások is, mivel, idővel, még a nép is okosodik kissé, ha nem is lehet észrevenni rajta!/. Ezeket az álmikulásokat azonban könnyű volt felismerni, mert fekete autón jártak, nem piros színűn, továbbá ruhájuk is fekete volt, de még a tekintetük sem mosolygott ajándék-ígérőn!
No, szóval, lehet, hogy a fentebb említett esetek csak történelmi véletlenek voltak, - de azért elég szándékosaknak látszanak, még így utólag is.
1989 óta azonban a Mikulás már igazi Mikulás, - ha nem álmikulás! Ez a Mikulás már betartja az esélyegyenlőséget, nem úgy, mint a két világháború közötti Kormányzómikulás mikulásai és álmikulásai. Erre a mai, rendszerváltott Mikulásra mindenki büszke lehet, igazi sobriantaljóskásan betyáros-tréfás Mikulás, ez aztán szentül betartja az ESÉLYEGYENLŐSÉGET, azzal nem tréfál! Egyik gyereknek is hoz egyet, másiknak is hoz egyet: egyiknek egy szelet csokoládét, másiknak egy kétszázmilliót érő céget, egyiknek egy zacskó cukorkát, másiknak egy százmilliócskát érő házacskát /nagy kerttel, hogy legyen miről kertelgetnie!/, és így tovább.. Kicsit talán még ennél is igazságosabb lehetne, mivel, aki csokoládét kap, az kicsit jobban jár, az rögtön meg is eheti, - de meg lehet enni egy kétszázmillió forintocskát érő céget valakinek, együltében?!
Politikával ez a rendszerváltott Mikulás nem foglalkozik, hirdeti is, hogy azt szentül utálja, illetve csak úgy foglalkozik politikával, hogy lássák: mennyire utálja /mármint azt, ha mások is politizálnak, és nem úgy, ahogy ő akarja!/. Ruhája, ha piros is esetleg, az már nem az a piros, higgyék el! Mindössze a Hazaffyas Mikulás enged meg magának annyi politikai fényűzést, hogy piros sapkája, fehér szakálla /álszakálla/ kiegészítéséül egy kis zöldet tesz a szakáll végére, szép, kétségtelenül háromszínű kétszínűségnek.
Honnét veszi ezt a zöldet?!
Azt én nem árulom el, mert nem szoktam árulkodni, nem vagyok én politikus! Persze, ha valaki erősen /jószéllel-szélsőségesen/ jobbra fordulna, talán látna egy lapocskát, lapocskában könyvhirdetésecskéket, talán még Nyilas Misikét is észrevenné benne, meg az egykori politikus zöldecske újravirulását.
Persze, tudom, akinek észre kellene vennie, az nem fogja észrevenni. Mind olyan különösen megvakított egyszemű óriás az, hogy vakon csak azt látja, ami szavazat- és financiális önérdeke. Mind olyan Küklopsz, aki ide kük, oda kük, aztán semmi, csak minden a zsebbe! A nép meg nem meri a vakot játszók szemébe mondani a második szótagot, jó hangosan, felkiáltójellel.
Különben, ha szemükbe mondaná, arra is csak kük! lenne a válasz. Olyan kedves kis ország ez a Hungary, itt mindenki megkükül, ha az igazság kerül szóba. Akárcsak a többi kis és nagy ország teszi ezt kisvilágban, nagyvilágban! Well done, Hungary!