Ha embert szül - orvost szül a világ,
ki hallgatja majd titkok mellkasát,
s olykor, ha bajnak növő árnya van,
kezeket széttár bús-tanácstalan.

Ha embert szül - tervet szül a világ,
mit gondolatraj rajzol át-, meg át,
de húsba vág, villan fényélű kés:
örök rabság - örök menekülés.

Ha embert szül - álmot szül a világ,
égablakos tündérhang-palotát
épít fel, s máris gyors szikra szalad,
s minden tükörben tűzvész-pillanat.

Ha embert szül - eszmét szül a világ,
bűvös zászlójú délibáb-hazát,
s az látja csak mily tűnő szárnya van,
ki árokparton ül hajléktalan.

Ha embert szül - reményt szül a világ:
csöppnyi lélek remegő csillagát,
s ha sír e csillag, együtt sír vele
szívsötétben piros csillagmese.