Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2009-11-24 16:35:49
Megtekintve: 1729
A versem írja...
Alkonyodott. A fenyők fénytavában
megcsillogtatta hálóját a Nap,
s akkor a szépség szívekig világlott:
ficánkoltak a gyöngyezüst halak.

Alkonyodott. A Csend volt az a tündér,
ki megmutatta merre még az út.
A tölgyfa lombján át egy csillag nézte
az álommélybe süllyedő falut.

A Csend volt az a tündér, mégsem súgta:
a Semmi lombján át miért velem,
velünk játszik el az a Nagy Varázsló,
minek néki úttalan életem.

Az alkony elment piros búcsúszóval.
A Csend tündér mosolygott, otthagyott.
Az életemen átnézett egy csillag,
s akár a tündér, ő is hallgatott.

Az álommélybe süllyedt úttalanban
ki tudhatja, hogy meddig a való?
S mi a való? A búcsúszó? Az erdő?
A csillag, piroskönnyes, hallgató?

A csendszárnyú, áttetsző légi tündér?
A Nagy Varázsló eljátszik velem:
a versem írja olykor, s eltűnődik
piroskönnyes sorson, életeken.

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!