Egy háztető elnézte az eget ,
a csillagokat , s oly szomorú lett
akár az ember szíve , ha a nyár
végén már csak tűnődőn őszre vár.

Egy kis utca dúdolt és ballagott ,
ki a határig , s ott elhallgatott.
Azt sejtette meg , amit sejt a szív:
itt szél viszi semmibe vágyait.

Egy madár indult űzött-nyugtalan
más pillanatba , ahol béke van.
Nem tudta azt , amit én már tudok ,
hogy nem talál ilyen pillanatot.

Egy isten tekintett a Földre le ,
s hitte: itt zöldell sok boldog mese ,
s nem más a Föld , mint virágzó sziget.
Mi mindent hisznek balga istenek!