Ravaszka, a róka az erdőszél bokrai között szaglászott. Ide is bekukkantott, oda is, de csak egy darabka ezüstpapírt talált. Háromszögletű sajt volt abban nemrég, de egy éhes kiránduló a sajtot megette, az ezüstpapírt /amely valójában nem ezüstből, hanem alumíniumból készül, de szép ezüstfényű/ eldobta. Csúnya dolog szemetelni természetjárás közben, de Ravaszkát nem ez botránkoztatta meg, hanem az, hogy a kiránduló neki nem hagyott a sajtból. Szimatolt tovább, de azután eszébe jutott a közmondás: "Ahol nincs, ott ne keress!" - és befutott az erdőbe.
Picicsáp, a kis hangya is észrevette az eldobott ezüstpapírt. Ő is ismerte a mondást a hiábavaló keresésről, de egyúttal a szorgos hangyák mondókájára is emlékezett:

Ahol, véled, semmi sincs,
morzsa lehet vagy más kincs.
Nagy gonddal kutass tovább!
Szorgos legyen csáp és láb!

Ahol Ravaszka, a róka nem talált sajtot, ugyanazon csomagolódarabkán Picicsáp fellelt egy pöttömnyi, rászáradt sajtdarabkát. Ravaszkának ez semmi sem lett volna, de a hangyamérethez képest nem is volt olyan kevés!
Picicsáp jelt adott a többieknek. Jöttek a társai, együtt lerágták a sajtot az ezüstpapírról, feldarabolták, és már vitték is a boly felé.

Van ugyanis egy másik közmondás: "Aki keres , talál!"

Furfangosak ezek a közmondások. Bölcs tanácsot csak annak adnak, aki jól odafigyel rájuk és helyesen értelmezi őket.