Minden bezárt, s ez ijeszt, ha megérted:
árnyékszendergés, vízen virágfények,
kis otthonok köznapi házatája,
s gőg-ünnepek nevetség-palotája.

Minden bezárt a Nincsbe, mert múlandó.
Ha Jelen lendül, vassarkantyús ajtó:
a látszatokhoz szokott tükröd ámul,
mert szemed elé csupán Semmi tárul.

Minden bezárt: régi út, új. Az évek
végtelenje csak úttalanba téved.
S bezárt az ember: olykor hívja vágya,
de a sötétség szívét megtalálja.

Indul a Nagy Kör: önmagába térő.
Látszatokon túllátni mindig késő.
Látszaton túl csak csüggedt idő várja
azt, aki lát: elmúlása, halála.

Látszatokon túllátón szabadabb vagy,
de a nemlátók jönnek, megtagadnak:
nem kell igaz szó, dehogy kell az Eszme!
Inkább Csillagát feszítik keresztre…

Ám Kereszt, Csillag, minden be van zárva
bús árnyékokkal hallgató világba
…s olykor beszédes Szépbe: Érted, s értem
csillant majd fényt egy könnyes költeményben.