Ó, új kenyér, álomcsöndes-meleg!
Madárhangsort sodor a föld felett
bőingű szél, s nap fényesíti át
bevégzett munka fáradt mosolyát.

Ha föld, nap, eső, munka összefog
barna héjon majd új ünnep ragyog,
s az este elhoz csillagos eget:
álomcsöndesen békés-meleget.

Most messze-messze mindez, új kenyér!
Nyárünnep arcán is átnéz a tél,
s bár dísztükrös szó villant látszatot, -
hány csillagon hűvös könnycsepp ragyog!

Mégis: Új Kenyér, munka igaza!
Szívek mélyén másik, közös haza,
s egyszer úgy küld majd föld, nap, messzeség,
mint eljövendő béke követét.