a tavasz
fénygyűrűt húz gyönyörű ujjaidra és
zuhog zuhog megfordul a víz
cikcakk faágak
rétek
itt vagy?
itt!
mókus lakik a fában
sötétlik sötétlik az erdő
ikonok
árnyéktestű halak
gyöngylüktetésű kagylók csillag-víz-szerelme
erős rügyek
combjaid közé
belesnek hirtelennőtt nyurga virágok
erős rügyek feszítő boldogsága
minden tavaszom átzuhog
tizennyolcéves tavaszodba
elfakult holdak
gyöngysapkák
kék csigaházak
ikonok
örvény
erdőszéli fák sötét futása
látod?
lüktet a kagyló
megfordul a víz
a tavasz örvényében
észrevétlen tűnnek el az árnyéktestű halak
ilyenkor a színvak tudósok
ráütnek bosszús botjaikkal
a túlbonyolult képletekre
s a basszushangon dörmögők
korholják duzzogva a duzzadó várost
mert ott is fénygyűrűt húznak ujjaikra a leggyönyörűbb lányok
ott is lábujjhegyen
fordul a felhő az örvény-tükörben
pattanásos kamaszok
hallgatják a hirtelenjött hegyi patak
háztető-zenéjét
itt mégis szebb és teljesebb
örvénylik út hegy rét idő
a szirom-szűzhártyák lehullnak
megcsókolják a fényvizet
árnyéktestű árnyék-halakra
tapad a levél-pillanat
gyöngyöt cipelnek kék csigák
cikcakk faág a fényvizen
a nagy fában mókus lakik
hiszed?
hiszem!
ez a tavasz
örvény-virágzás
nagy örvényében szótlanul megállunk
az alkonyatig fut az ég-barázda
az alkonyatig fut a föld-barázda
az alkonyaton átjut a nyugtalan madár
s a nap-hegyekben - látod?
fehér csontját a nagy tükrök kigyújtják
tűz-tavasz-örvény perzseli a tollát
úsznak elúsznak a cikcakk faágak

igen, meghal a nyugtalan madár