Volt egyszer egy kút.
Benne: kutykurutty!
Erdő mélyén kuporgott e
kutykuruttyos kút.

Elunta a kút:
mindig kutykurutty!
Brekekézett, mint akit hat
ördögfajzat rúg.

Lement a veder:
vizet bevedel.
Leért keddre, hatszáz brek!-re,
s máris húzták fel.

Ám el ne hagyjuk:
volt rajta hat lyuk.
Szólt a hat lyuk: a vizet mind
visszafolyatjuk!

Meg is tették hát:
visszafolyatták.
Vödör-veder mit hozott fel?
Sok barna békát.

Elnémult e kút?
Brekkenni sem tud?
Berekedten brekeg-brakog
brekireki bút?

Hát ezt el ne hidd!
Sorsom arra vitt,
s nem titkolom: brekegése
fület betegít!