A szilvesztert nem kedvelem, pedig ilyenkor sok minden előjön az eszes-szeszes hun vagy magukat annak tartó koponyákból.Igaz, rögvest bele is megy a trombitákba, onnan meg kijön a tra-tra-tra-tru-tru-tru!
Fülek fájnak, fájások fülelnek, szemek befüllednek, kidüllednek.Van, aki jobban inog, mint a magyar gazdaság, van olyan, aki rájön: több lábon kell állnia az embernek, ezért két kezét is lábként használja, átmenetileg, néha hazamenetileg is.Mindenütt így van ez, persze, az egész világon, mert a lelke mélyén mindenki magyar, még a bantu feketebőrű emberke is, az is szeret idegen tollakkal felékesítetten ugrálni, kiabálni, csörgődobbal csörögni, majomkodni, amikor erre nincsen semmi jó oka (rossz ugyan akkor is volna, de az egészen másféle magatartást kívánna).
Szilveszter nem naptári kivétel, sok ilyen alkalom van egész évben, legfeljebb a trombiták neve és alakja változik.Az évközi szilveszter-félékkel azonban most nem foglalkozom, mivel igen lehangol a felhangolt népség várható bitang trombitangolása.
A szilveszteri trombitálás éjfélkor éri el csúcspontját, de már szilveszter reggelén elkezdődik és az újév első néhány napján még mindig tart, igaz, végül csak itt-ott ugrálnak ki a hangok a bohóckodó papírsüvegekből, majd jönnek a köznapok nem kevésbé harsány, de még idétlenebb trombitái.
Közeledik az éjfél, már élénkül a szilveszteri nem-akarom-kimondani-mi.Ellenszer kellene, de a mélyen altató altatóm kifogyott, füldugót évek óta szándékozom venni, de a szándék szándék maradt.Késő bánat ebgondolat.Mellesleg egy szilveszteri eb is nagyon ugat, de lehet, hogy a gazdája helyettesíti.
Ha már nem foghatom be a fülem, akkor valami kulturált szórakozásba kellene fognom, hogy megmutassam annak a szürke köznépnek, amelyik túlzásba viszi szürkeségét (meg egyéb, általam nem preferált tulajdonságait): igen, így is lehet várni az új évet, művelten, elgondolkozón, elgondolkozatóan.Megvan!
Előveszem Ady Endrét!
Az igazi költő az Költő: előrelátó, ezért mindenféléről ír, így jöhet bármiféle rendszer, az a rendszer a mindenféléből előveheti a neki megfelelő bármifélét, ha az kell, akkor a versbe tett szegény proletárfiút, ha pedig a jámbor istenfélő kell, akkor azt.
Ady csak mérsékelten igazi költő e tekintetben, mivel versein látszik: hitt abban, amit leírt.Na ja, úgy könnyű írni!Irodalmunkban viszont szép számmal vannak nála igazibb költők, akik előrelátóbban nyitottak vegyesboltot (Kaméleon Kft.), azoknál sokkal nagyobb a választék, van személyi kultuszos vers, egyszerű hízelgővers, múlt értékelés így, de úgy, sőt, amúgy, meg emígy is, harcos ateizmus, ájtatos szentizmus,ellenforradalmizmus, forradalmizmus...Nem, nem, őket nem veszem most elő!Igaz, valójában tőlük tanulhatnék életrevalóságot-énhasznú gyakorlatiasságot, - de utálok olyanoktól tanulni, akiket utálok!Már csak ilyen makacs, arisztokratikusan proletár tollforgató vagyok én, ezen az Isten sem segíthet!
No gyere Ady, tedd elviselhetőbbé a szilvesztert.Gyere, nosztalgiázzunk!
"A halál rokona" című versednél nyitottam ki a könyved, hát, tényleg, kicsit szomorú vers, de azért szépek a befejező sorok:

"Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy."

Nem tudom, Bandikám, hogy Neked mi hasznot hozott a Halál rokonsága, de megértem, ha dicsekedsz ilyen előkelő rokonokkal.A "tűnő szerelemmel" kapcsolatosan nincsenek tapasztalataim, mivel feleséget nem váltottam sem a rendszerváltás előtt, sem a rendszerváltás után, annyit azonban néhány rokoni és nem rokoni látogatásról elmondhatok: már szerettem volna az illetőt megcsókolni, ha ez lett volna elmenetele ára, - de nem ment, még búcsúztatási vágyam után is másfél óráig maradt, és nem tehettem semmit (azt kivéve, hogy a kényszerű beszélgetésbe gyakra belefűztem az "óra" és "idő" szavakat, de az nem használt semmit sem!), a végén már szerettem volna...no azt a valamit szerettem volna, amit a test ellentétes területére adnak és nem szájjal, hanem...
A "Négy-öt magyar összehajol" című versed is nagyon megható.A benne levő derék magyarok sírnak:
"S kicsordul gúnyos fájdalmukból / Egy ifjú-ősi könny, magyar könny / Miért is?"
Versed azt sejteti: ezek derék magyarok a hazáért sírnak.Nos ma már nem olyan sírósak a magyarok, bár, ha a haza sorsát szívükön viselnék, akkor bőghetnének, mint a záporeső.Ma a négy-öt (vagy sokkal több) összehajló magyar vagy vermet ás az ellenpártnak, vagy kifőzi, hogy a közhúsosfazékból melyik merőkanállal meri ki nem közkiérdemelt közpénzecskéjét, vagy kisüsti mellett kisüti, hogy mi ne menjen a következő évben Hungaryban: vonat, autóbusz, repülőgép vagy más mozgatható dolog (az ország úgysem megy, még egyről kettőre sem, azzal hát nem kell törődniük).
Én szeretem a verseid, Bandikám, de azért - legalább ezen az eltrombitangolt szilveszteren valljuk be! - néha kicsit rálapátolsz arra, amire nem feltétlenül kellene."Nemzetek halnak s újra kikelnek / S szent a bátor, ki, mint magam, /
Vallja mindig: vér és arany." - írod "Vér és arany" című versedben.Igen, a vér és arany mozgatja a világot, sajnos, de ezt már jóval előtted is látták, például a pipás ánglius is, aki idegen népek vérét kiontogatta, az aranyat pedig bezsebelgette.No ebben nem volt egyedül, és én nem is nevezném szentnek, még ha bevallaná is (persze, nem bolond bevallani!), mint ahogyan Téged sem tartalak ezen, egyébként tisztelendő, felismerésedért, véleményedért szentnek.Vigyázzunk a szentté nyilvánításokkal, Bandikám!
Az ifjú költők iránti szerető szavaid is méltányolom, Bandikám, "Üzenet Költőcske Mihálynak" című versedben:

"Hogy irígylem az ifju merőket,
A győzelem víg gyermekeit,
Kiknek gáncsot ily ellen ád,
Fiaimat, az új verselőket."

Nos...sajnos, feleslegesen irígyelted őket.Szegény "ifju merők" mára teljesen elfogytak, és ebben nem Költőcske Mihály utódai a ludasok, hanem az új, gáncsot adó hatalmasok, - az "ifju merők" fejére verők.
Hát, Bandikám, nehéz ez a kulturált szilveszterezés!Szól a sok trombita, kolompol a kolomp, kerepel a kereplő, papagájoz a sok papagáj... El kell köszönnünk egymástól, de búcsúzóul még buzgón bólogatok "A halottak élén" c. köteted bevezető-versének (Hát ahogyan a csodák jönnek...) soraira:

"Jönnek mindenek, jönnek, jönnek,
De a hiteim elköszönnek."

Jön az új év is, mindenekkel...Rossz rágondolni!
Az én hiteim nem köszönnek el.Már megtették, csók nélkül!

(2008)

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)