Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2008-08-12 11:58:10
Megtekintve: 1812
A Csend ült mellém...
A Csend ült mellém, eltűnődő apóka.
Az estét várta, melyben csillagnóta
hangjegyeit hullatja rá a fákra,
sötét szépre égbolt látszatvilága.

A Csend ült mellém. A felhőket beszegték,
majd szétfutottak vörösréz erecskék.
A Csend tudta: minden győzelem látszat,
hulló dal-pontja villanó világnak.

A Csend tudta ezt, e gondolkodó isten,
aki, bárhol, csak látszatként a szívben,
s míg ránézett Időnk könyörgő arca,
belül a Csend már válaszát siratta.

Fű hajlongott és nem tudtam, hogy mióta,
de fent volt már, ringott a csillagnóta,
s hangjegyei ott csillogtak a fákon
békét hitetőn, bűvölőn, varázslón.

A Csend, mellettem, tudta: nem lehet béke,
csak válasz könnycsepp-hívó messzesége,
baj után kétlő kérdések a szívben,
s felejtető Csend, - jóság-vétkes isten.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-08-13 08:52:04
Kedves fefo!

Ez nem belekontárkodás volt, - amit írtál: gyönyörű! Egészen elámultam!

Üdvözöl: Miklós (Lelkes Miklós)
2008-08-12 23:34:52
A szó ült mellém, mint csendes esti nóta,
ezüst virággal kört rajzolt a holdra,
lepisszegve levelek locsogását
élveztem a hangok ringatását

a szó ült mellém, te írtad szóról-szóra
csendünk törte meg fényes dallamokra.
az idő is megállt beletörődve,
hogy ő sem tarthat meg minket örökre.

Bocsánat a belekontárkodásért a saját érzésem szerint folytattam kicsit, mert olyan nagyon hozzám szólónak éreztem. nagyon szép !