Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2008-06-15 20:23:47
Megtekintve: 1788
Hegy, álom
Még visszavillannak fehér kövek,
de nagyrészt úszó álomban a hegy,
s fűszálak között tücsökhangú ég
mutogatja végtelen kék vizét.

Gyík surran, áll meg, fénypillantok
szikranyája bőrén nyüzsög, ragyog,
s ág-hídjáról küldi piros virág
illat-örömét, illat-bánatát.

Lent a világ: a völgyben, volt-magam,
s megannyi kérdés, mely választalan.
S ha lennének is völgyi válaszok, -
hallgatna rájuk lent élő halott?!

Itt a hegyen kék, tücsökhangú ég
viszi tovább végtelen énekét,
álmot, felhőt, tükör-könnycseppeket,
melyeken olykor völgyi lét remeg.

A válasz itt sohsem választalan:
itt utat mutat minden úttalan,
de választ völgybe vinni nem lehet, -
nem engedik a völgyi istenek.

Lent a völgyben sok ellopott nyaram.
Miért lopták el? Lent-Választalan
nem válaszolna erre sem, de itt
értem a Csend vigasz-válaszait.

Kis gyík hátán zöld szikrázik, ragyog.
Ismeretlen Isten, megtagadott,
itt van, de úgy, hogy nagyon messze még,
s jóság-szívében fáj a gyengeség.

Úszó Álom, vigyél még!, mert nekem
Este is kell, sötét ég-szerelem,
Hegy, amely felett az a Csillag ég,
s ahol válaszban ott a Messzeség.

Felhőktől alkony búcsúzik, s a hegy
hangosabb tücsökhangtól csendesebb.
Egy kis bogár visz völgybe fénymesét:
nem ismeri a völgyi Ninivét.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-06-17 07:51:06
Kedves roland70!

Örülök, hogy tetszett ez a kissé melankólikus vers.

Szívélyes üdvözlettel: Miklós
2008-06-16 23:35:55
Nagyon tetszik, gratulálok!