Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2005-03-21 17:47:55
Megtekintve: 2270
SZÉTTÖRT VARÁZSLAT
Mi igazán fáj: a széttört varázslat,
amely egész volt, s többé nem lehet.
Darabkáit a szél sötétbe fújja,
s visszakoldulja az emlékezet.

Koldulom én is, de velük mit érek?
Megperdülnek gerle-búgócsigák
zöld tornyokon és hangjuk hull a kékre:
mit ér-mit ér-mondd, mit ér a világ?!

Tényleg: mit ér? Tudjuk, de nem akarjuk
tudni: bennünk kismadár-szív remeg,
ha mérlegén a halál életet mér,
s hallgatás hallgattat el éneket.

Árny-kapualjak, csók, ragyog a kristály,
tavaszba tart nemrég tavasztalan,
kakaskiáltás piroslik a napban,
s egy virágnak rózsaszín szárnya van.

Hiszel a Szépben, hiszed: szinte Isten, -
de ruháján már sötét pillanat,
s tűnik a Szép is, e halandó isten,
létéből végül csak titok marad.

Ó, nem Anyám fáj! Nem ősök halála!
Széttört varázslat az, mi egyre fáj,
s hogy nem vagy sehol, bűvös Égvarázslat,
Csillagkoronás, Egyetlen Király.

Nem vagy sehol. Nem eléd térdepel le
zavart-fejű, butácska semmi-nép,
míg öntelt-zsebű árulók dícsérik
enyveskezű kalmárok istenét.

Mi igazán fáj: a széttört varázslat,
az álom, mely már születőn halott,
az ember fáj, mely sohasem volt ember, -
de fájdalmamról gőggel hallgatok.

Ám gőgöm is Tiéd, Egyetlen Álom,
Egyetlen Csillag, utak között az Út!
Ha távozom: e Földet sohse lássam, -
zárd be utánam nagy csillagkapud!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-05-12 18:57:32
Eltelt több mint 7 év amióta ezt az írásodat feltöltötted. Sokszor-sokszor visszajártam ide és próbáltam megfejteni a titkodat, azt a mögöttes tudást/tapasztalatot ami ezt a remekművet képes volt megalkotni. Nem sikerült. Pár év múlva talán sikerülhet, majd megírom :)
2009-05-10 08:48:03
Kedves Magnólia!

Azt nem tudom...talán csak úgy a szélbe szórom a panaszt...talán a jövőnek...talán azért, hogy olykor hiábavalósága miatt önmagamon is elmosolyodhassam...

Szívélyes üdvözlettel: Miklós (Lelkes Miklós)
2009-05-10 01:08:38
"Mi igazán fáj: a széttört varázslat,
az álom, mely már születőn halott,
az ember fáj, mely sohasem volt ember, -
de fájdalmamról gőggel hallgatok."

KINEK PANASZLOD?
2008-08-18 22:27:12
Akárhogy is, ez a legnagyobb.
2008-08-05 09:02:55
Kedves STRAWI!

Örülök, hogy még mindig tetszik Neked ez a vers.Egyébként egy idő után valamelyest még alkotója is megunja versét (így vagyok ezzel én is).Ám a "Széttört varázslat" talán azért kissé kivétel e szabály alól, mert valóban fájó: a varázslat nem épülhet Egésszé.

Szeretettel üdvözöl: Miklós (Lelkes Miklós)
2008-08-04 23:44:16
Lehet sok ez már, de megint itt voltam elolvastam, és megint ugyanaz vagy még több. Grat!
2006-11-01 00:23:51
Megint elolvastam. Döbbenetes egyről egyre. Amit itt leírtál az nekem maga a beteljesülés.
2005-10-02 13:31:07
Örülök, hogy tetszett! Miklós
2005-09-26 21:26:18
Megint csak itt kötök ki !:) No komment! :)
2005-05-02 21:01:37
Ismét elolvastam, sőt le is mentettem magamnak, akárhogy is ez a vers eddig a legjobb amit valaha is olvastam!
2005-03-29 13:17:21
Akárhogy is ez a legjobb!
2005-03-23 18:41:42
Kedves STRAWI!

Nagyon köszönöm kedves soraid és örülök, hogy tetszett ez a vers, melynek élménye nekem inkább szomorúságot hozott, de - önmagamnak is rejtély, hogy miért - le kellett írnom. Szeretettel üdvözöl: Miklós
2005-03-23 11:05:03
Isten!!!!! A legjobb vers amit valaha olvastam! Imádom a rímeket, a sorok és mondatok sejtető dallamait! Teljesen magával ragadott! Többször át kellett olvasnom de még most sem tudtam vele betelni! Sok sok sok sok ilyet még! :)